3.rész - Barátok

"Aztán mindnyájunkat elnyomott az álom."

Fogalmam sincs mi történt tegnap este. Ittunk és beszélgettünk, de hogy miről, nem emlékszem Kép szakadás. És úgy tűnik nem csak nálam. Senki sem emlékezett a tegnap estére. Őszintén Jay megkérdezte, hogy "ki fasz" vagyok. Ja és igen! Az ébredés sem volt semmi. Sőt! Az eddigi legőrültebb dolog mióta ismerem őket.
-Á a fejem!! -Jadery hangos, édes, kicsi hangja volt az ami felébresztett minket mézes, mázas álmunkból. Legalábbis remélem, hogy másoknak tényleg szép álmaik voltak és nem álmodtak egy katonai ruhába öltözött -helyes- pasiról, aki csókolgatta őket.
-Mióta van ébresztő óránk Jade? -ült fel Jay.
-Nem tudom, de ez a párna olyan kényelmes. -Igen, "A" párna. Vagyis én.
-Jade, hülye szállj már le rólam.
-Hmm? -nézett fel álmos szemekkel. Az arcunk szinte össze ért. -Te meg ki fasz vagy?
-Ő az a kis vörös a hogy is hívják a izéé.

-Ő a húgom, Jay, akit elraboltál tegnap. Rémlik?
-Nem emlékszem rá. Arra sem, hogy a nevét említette volna. Jade?

-Tudom is én! A lényeg, hogy van puha párnám. -hajtotta rám vissza a fejét és szorosabban ölelt magához, mert Henrik elkezdte lerángatni rólam, Henriket, meg Jadery, Jay pedig a testvérének segített, hogy ne vegyék el a "párnáját". Végül Jadery megkapta Henriket, én pedig ott ültem az ikrek között, zúgó fejjel, fel sem fogva, hogy most mi is van?

Két óra múlva, miután nagyjából felébredtünk.
-Hé, vörös! Tényleg nem emlékszem a nevedre. -Jay.
-Mert, még nem volt alkalmam bemutatkozni. -feleltem.
Csend volt. Jay, Jade és Jadery izgatottan várták, hogy eláruljam végre a nevemet.
-Rastin. -böktem ki végül. -Rastin Rainsworth.
-Kitalálom! -kiáltott fel Jay. -Magadnak választottad ezt a nevet.
-Igen! -helyeseltem.
-Hány éves voltál? -kérdezte meg hirtelen Jadery.
-Öt éves.
-Öt? -kérdezett vissza. -Akkor dobtak ki otthonról?
-Nem az két hónappal ezelőtt volt. De elmeséltem tegnap este. Ahogy ti is elmondtátok a történeteiteket.
-Én ugyan nem mondtam semmit. -tiltakozott Jadery. -Ha mondtam is az csak azért volt, mert leitattatok.
-Őszintén senki sem emlékszik rád. -vágta hozzá az egyik üres sörös dobozt Jade a lányhoz, aki sírást színlelve Henrik karjai közé bújt.
Jay-el félre vonultunk egy kicsit és távolabb -a sörös dobozokat hajigáló, sírást színlelő lánytól, és két tűz közé szorult Henriktől- beszélgettünk.
-Rastin. a tegnappal kapcsolatban.
-Nyugi nem mondom el senkinek.
Hatásszünet. -oké ennek örülök, de én a kávézóról akartam beszélni.
-És?
-Ha tényleg komolyan gondoljátok, akkor csináljuk meg ezt a kávézót. Az öcsémmel támogatunk anyagilag, csak hozzuk össze.
-Mitől gondoltad meg magad?
-Ezt, hogy érted?
-Tegnap még azt mondtad, hogy ez pénz kidobás és részegen pedig, hogy "Semmiképp!" -utánoztam.
-Hát tudod...Igazából csak az van, hogy soha nem voltak barátaink. De az öcsém is szeret veletek lenni. Látszik rajta. Nem akarom ettől megfosztani, és ha ehhez egy hely kell, ami összeköt titeket velünk, akkor vállaljuk!
-Éljeeeen! Vannak barátaink! -csapta össze a tenyerét Jade. -a kis ravasz kihallgatta a beszélgetésünket-  Szépen sorban mindenkit átölelt. Nálam többet időzött és még sóhajtva odasúgta "Párna".

Amíg én a kávézó megvalósítandó terveit dolgoztam ki, addig Henrik elment vásárolni a három jó madárral. Henriknek jó az ízlése, de nem maradhatott itt, hogy helyettem dolgozza ki a terveket, mert akkor Jadery is itt maradt volna vele és nekem esélyem sem lett volna ki választani a karakter ruháját, mivel úgy döntött, hogy ő is a mi kávézónkban akar dolgozni. Csak öt órába telt mire voltak fodrásznál és bejártak vagy ezer butikot, ahonnan legtöbbször kidobták őket az ikrek miatt. Henrik elmondása szerint nekiálltak kifosztani a kasszát.
Nekem tetszett Jadery új külsője. A szép barna göndör haját most egy copfba fogta és kékre festette. Frufrut is vágatott magának ami a kék hajkoronájától eltérően fehér lett. A ruháját Henrik választotta, ezért is volt

olyan büszke rá, hogy a "pasijának" remek az ízlése. Így hát az újjal fenyegetős lányból egy őrült "Azonnal meg kell néznem a létező összes animét" lány lett. És, hogy őszinte legyek sokkal aranyosabban néz most ki, mint azzal a extra hullámos hajjal.
-Hé Rastin! Na mit szólsz? Hát nem vagyok csinos?
-Jól nézel ki Jadery. Hol vannak a többiek?

-Mindjárt jönnek, addig csinálj rólam képet! -nyomott a kezembe egy fényképezőgépet.
-Hát ezt hol szerezted? -kérdeztem.
-Rávettem az ikreket, hogy vegyünk egyet. Így legalább lesz jó sok emlékünk a későbbiekre. Jó érzés, ha vannak barátaid ilyen hosszú idő után. Csak meg kell találni a megfelelőket. -mosolyogta, én pedig lefényképeztem.

 A fiúk csak este későn jöttek meg.
-Hol voltatok? -kérdeztem.
-Az ikrek miatt ültünk egy kicsit a hűvösön. -válaszolta.
-Mit csináltak?
-Szórakoztak a kinézetükkel. Annyira jó lett a ruhájuk. Tényleg mint az igazi tolvajok. A hülyék meg még játék pisztolyt is vettek és azzal ijesztgették a járó-kelőket.
-És ők hol vannak most? -kérdezte Jadery
-Itt vagyunk! -hallottuk meg hirtelen Jade hangját. Nagyon jól néztek ki. Nem csalt a megérzésem a kocsmában, amikor azt mondtam, hogy olyanok, mint a Happy tree friends-es Lifty és Shifty. Jól állt nekik ez az anime stílus. Jade még a kalapját is lecserélte egy Shifty-s kalapra. A hajuk zöld maradt, mint eredetileg volt, csak még annyi változott, hogy kaptak új ruhákat. Első dolgom volt egy gyors képet csinálni.Először Jay-ról, aki egy jól megtömött pénzes zsákkal pózolt.
Jade következett, aki azt mondta, hogy erverz képet szeretne, ezért átöltözik. A túl perverzet megtiltottuk neki bár Jadery szerint "sexy" eredmény született.A látvány valahogy leírhatatlan lenne. Az nem adná vissza a kép "sexy" -ségét. Ezért is vagyok képtelen most részletesen leírni a látványt.

Jadery Henrikről és rólam is csinált képet. Ötletei szerint a képeink díszíthetnék a kávézó falát. Ez tényleg jó ötlet. Hiszen nincs is jobb annál, mintha a munkahelyed falát a legkedvesebb emlékeid díszítik. Kedves emlékek a barátaiddal, akik sosem hagynak cserben, Akik segítenek ha szükséged van rá, kikre bármely körülmények között számíthatsz. És így legalább fölösleges dekorációra sem kell költenünk.
Jadery Henrikről egy már megszokott Szuperhős-ös képet csinált. Tényleg menő kép lett. Jól áll neki Splendid karaktere.

Rólam pedig. Hát szerintem nem lett valami jó, bár Jay azt mondta, hogy fotogén vagyok. Vagyis bármilyen képen egész frappánsan festek. Nem tudom, biztos igaza van.Vagy lehet, hogy csak megnyugtatás ként mondta. Igazából ha tippelhetnék szerintem csak tréfált. De hát fel szeretnék kerülni a falra barátaim fotói közé. Bármilyen béna is legyen az ábrázatom. Legalább lesz valaki akinek a képein röhögünk egy jót. Nem igaz?

Ezek után még rengeteg képet csináltak rólunk az ikrek, habár a képeket nem mutatták meg. Azt mondják, hogy ezeket egy külön albumba fogják gyűjteni és ha az album betelt, akkor mutatják csak meg.

Ezen kívül a nap többi részében a srácok átnézték a kávézóról az ötleteimet, de hamar megunták és bealudtak. Én pedig Jadery-vel látástól vakulásik néztük a jobbnál jobb animéket. Az egyik hatalmas ötletet adott nekünk a kávézónk nevéhez.

2.rész -Az ikrek

"Ekkor kinyílt a rozsdaszínű ajtó és az emlegetett szamár be lépett rajta egy szép kerek, zörgő zsákkal."


-Hé, Jay! Ezt nézd meg! Rohadt sok ilyen van!

-Mutasd! Mutasd!
Az ikrek örömüket kifejezve bele markoltak a zsákmányba és az ég felé -vagyis a plafon felé- dobták, és hagyták, hogy vissza hulljon rájuk miközben azt kiabálták "Pénz eső!!"
Jade a vállára vette a zsákot, Jay pedig a földre hullott pénzel rendesen megtömte a zsebeit. Láthatóan engem teljesen elfelejtettek, így gondoltam egyet és az ajtó felé vettem az irányt.
-Hát te meg hova készülsz? -kérdezte Jade.
-Haza. -feleltem.
-Haza? Tényleg haza megy? -fordult Jade Jayhez amolyan vicces fogyatékos pillantással. Jay csak bólintott.
-Neked volt igazad. Nem a barátai szóval kétlem, hogy eljönnének érte.
 Valaki kopogott az ajtón. Hallottam Jade hangját, aki azt suttogta, hogy "Ne nyisd ki!", de a kezem már rég a kilincsen volt. Nyílt az ajtó. Hogy az ikrek mentsék a menthetőt oda álltak mögém.Míg Jay csak a bal kezét rakta a fejemre, addig Jade átkarolt. Igazából vissza akart húzni, hogy senki se lásson meg engem, és Jay pedig lerázta volna az idegent. Úgy tűnik számítottak valakire, aki elöl el akartak bújni. Ám de mégse az a személy állt az ajtóban, akire számítottak. Hát, rá még én sem számítottam.
-Te meg ki f*sz vagy? -kérdezte az engem míg mindig átkaroló Jade.
-Henrik? -társultam én is a csodálkozókhoz. Ott álltunk négyen totál bénán. Senki sem tudta, hogy most mi legyen. Végül Henrik sóhajtott egyet, bejött az ajtón  és becsukta azt maga mögött.
-Hűű ez egy volt kávézó? -lesett be a lepedők alá nem is törődve Jade-el, aki még mindig nem engedett el. -Ebből a helyből még ki lehetne hozni valamit. Sőt! Sokat kereshetnénk ezzel!
-Már mint pénzt? -csillant fel Jay szeme.
-Még szép. Mi mást?
-És hogyan?
-Adjátok vissza a lányt és megmondom.
-Hmm? Jól hallom ezt Jay? A kis Superman üzletelni akar velünk.De édes! -mondta Jade a "cuki" hangján. Meg kell hagyni aranyosan el tudja változtatni a hangját. Néha már kicsit túlzás is. De legalább végre elengedett.
-Tudod, ha üzletelni akarsz velünk -kezdte Jay-, akkor nem kéne elveszítened a nadrágod.
-Hmm? -értetlenkedett Henrik.Az ikrek egy gúnyos mosolyt villantottak rá és a vállára támaszkodtak.
-Szívecskés! Mit szólsz hozzá Jade?
-Hm! -gondolkodott el Jade. -Fincsi! -dörzsölte meg az állát, miközben olyan "perverz" pillantással végig

nézett Henrik -tényleg szívecskés- alsónadrágján.
Henriknek nem égett a képe előttem, hiszen én mosok rá. Én ismerem a legjobban a ruhái összes darabját. Henrik csak dühös volt. És nem csak arra, hogy úgy vették le róla a nadrágot, hogy észre sem vette, hanem azért is, mert két ilyen idióta perverz közé keveredett.
-Vissza adnátok a nadrágomat? -tette karba a kezét.
-Elmondod, hogyan csináljunk ebből a helyből egy olyan kávézót amibe csak dől majd a pénz?
-Mondjuk takarítsátok ki. Vegyetek fel alkalmazottakat és nyissátok ki a kávézót. Ennyi!
-De a takarításhoz fertőtlenítők kellenek. Az alkalmazottaknak meg fizetséget kell adni. Ez csak pénz kidobás. -nyavalygott Jade.
-Az lehet, hogy egy kisebb összeget bele fektetsz ezekbe, de hidd el több lesz a haszon.
Az ikrek félre elvonultak. Sutyorogtak egy kicsit majd felénk fordultak. -Fel vagytok véve! -mondták.
-Én ugyan nem dolgozom ilyen perverz állatoknak. És ő sem fog. -mutatott rám Henrik.
-Vissza akarod kapni a csajt nem?
-De!
-Na akkor dolgozz itt és vissza kapod.
-Ide figyelj...Jade ugye?
-Ja!
-Elmondtam mit csináljatok, hogy több pénzetek legyen. Ezért most szépen kimegyünk azon az ajtón és nem találkozunk többet.
Henrik kézen ragadott. Elindultunk az ajtó felé, ám koránt sem volt olyan bomba biztos a szökési terv.
-Ne mozdulj. -Jay a fejemnek szegezett egy pisztolyt és hátrébb vitt Henriktől, megadva a szabad utat testvérének, hogy az egy másik fegyverrel bár mikor lepuffanthassa a Superhősömet. -Dolgozz nekünk és mind ketten szabadon távozhattok.
-Én szívesen dolgozom itt. -vettem ki Jay kezéből a fegyvert.
-De húgocskám!
-Henrik! Elég! Munkát kerestünk nem? Hát ez egy remek lehetőség. - Az ikrek felé fordultam. -Vállaljuk! Mikor kezdjük az átalakításokat?
-Akár most? -kérdezett vissza Jade. -Hogy fogjunk hozzá?
-Először is szükségünk van egy pontos elképzelésre, hogy mi alapján tervezzük meg a kávézót.
-Például?
-Valami konkrét dologra gondolok. Mint mondjuk kedvenc együttes vagy akár az évszakok közül az egyik vagy...
-...Vagy a Happy tree friends. -szólt közbe Henrik.
-Igen! Ez jó! Mi már úgy is beöltöztünk. Az ikrekre pedig nagyon ráillik Lifty és Shifty szerepe.
-Vásárolhatnánk nekik olyan ruhákat, ami illik a karakterükre.
-Igen! És talán lehetne...
-Ácsi! -vágott közbe Jay. -Azt akarjátok hogy jelmezekbe bújjunk?
-Nem éppen jelmezbe. -válaszoltam. -Rajtam sincs jelmez mégis Flaky-nak vagyok öltözve.
-Flaky? Az ki? -értetlenkedett.
A villany hirtelen elment. Jade hiába próbálta nem tudta vissza kapcsolni. Én meg hátrálni kezdtem. Féltem. A sötéttől is, de főleg az érzéstől, hogy bármikor lecsapják a fejem. Majd bele ütköztem...valakibe. Sikítottam és Henrikhez szaladtam.
-Na mi az csak nem szellemet láttál? -viccelődött Jay. -Jade menj nézd meg.
-Hülye vagy? Nézd meg te?
Én Henrik mögött bújtam el, Jade pedig mögöttem.
-Ch...a félős fajtádat.
Jay körbe járta a szobát majd egyszer csak egy lány éles sikítását hallottuk. Akarom mondani Jay volt az. A sikítása egyszerre volt vicces és rémisztő. Nem tudjuk mit láthatott, de bebújt a közelében lévő asztal alá. Mi Jade-el egymásba kapaszkodtunk. Henrik pedig...hát ez fura volt.
-Húgocskám! Úgy néz ki jobban viseled a félelmetes dolgokat. Már nem is remegsz úgy mint szoktál.
-H-Henrik!
-Igen?
-Én mögötted vagyok Jade-el.
-Tényleg?
-Igen!
-Akkor, Jay?
-Nem! Én az asztal alatt vagyok!
-De ha te ott vagy és Jade meg a húgommal, akkor...kinek a haját simogatom?
A villany hirtelen vissza jött. Én és Jade elkezdtünk körbe-körbe futkosni. A sikításunkat pedig elnyomta Jay lányos sikolya. Ha most egy filmben lettünk volna, akkor a minket néző emberek biztos szakadtak volna a röhögéstől. Vagy legalább is idiótának tartottak volna minket. Hiszen megijedtünk egy lánytól. Egy lánytól, aki bele símúlt Henrik ölelő karjaiba
-Várjunk csak! -álltam meg hirtelen. És a hangzavar is elcsendesedett. -Ez az újjal fenyegetős lány!
-Ki? -kérdezték az ikrek.
-Ott volt a kocsmában. -feleltem.
-Tényleg? Jay?
-Én honnan tudjam? Te maradtál ott begyűjteni az értékeket.
Amíg az ikrek veszekedtek én feltettem egy kérdést a lánynak.
-Mit csinálsz itt?
-Követtem a szerelmemet. -ölelte át újra Henriket. -Aki meg téged követett. Féltékeny voltam rád. De most már tudom, hogy a húga vagy így már lehetünk akár legjobb barátnők is. Jut is eszembe. Eddig még nem is hallottam a nevedet. Én Jadery (dzsádöri) vagyok.
-Én...
-Jadery? Ilyen nevet még nem hallottam. -gondolkodott Jay.
-Mert nem is volt ilyen név, amíg az elhunyt szüleim ki nem találták. -mosolyogta a lány.
-Hány éves voltál?
-Tudod...Jay, ugye? Ilyenkor általában olyasmit szoktak mondani az emberek, hogy "Sajnálom" és nem azt, hogy "Hány éves voltál?" De , hogy a kérdésedre is feleljek, hét éves voltam.
-Hallod ezt Jade! Egy évvel előttünk.
-Ja. Bírom a csajt.
-Miről beszélnek? -kérdezett engem Jadery. Mielőtt válaszolhattam volna, Henrik közbe szólt.
-Mi lenne, ha leülnénk ide körbe a földre és megismernénk egymást?
-Miért akarnánk titeket megismerni? -kérdezte Jade, de ő volt az első aki már a földön ült.
-Nem egyértelmű tesó? -súgta oda neki a testvére, bár mi is hallottuk - Azért, hogy elmondják a titkos helyeiket, ahova a pénzüket dugdossák.

Körbe ültünk a kávézó padlóján és csak beszélgettünk és söröztünk és beszélgettünk és kifeküdtünk. Lehetett valami nem evilági dolog abban a sörben, de azért megittuk. Aztán mindnyájunkat elnyomott az álom.

1.rész - Bevezető

Sosem hittem volna, hogy egyszer egy véres, morbid mesének -a Happy tree friendsnek-  leszek az élő szereplős karaktere. De persze az lettem.

Tudom mire gondolsz. Egy újabb idióta aki belebújt egy süni jelmezébe. Így is mondhatjuk. De én sokkal inkább a closplay szót használnám rá. De nem! Még mindig nem a süni jelmezbe bújtam bele. Inkább Flaky anime karakterének closplay-ébe. És szó mi szó elég jól áll nekem. Már nem azért, hogy fényezzem magam, de tényleg jól áll!

De, hogy mégis hogyan jutottam el ilyen szintre? Nem volt nehéz.
Mindig is nagyon szerettem az animéket. Olyan mértékben az életem részeivé váltak, hogy észre sem vettem mikor kedvenc karaktereimnek kezdtem el beöltözni.
Elmesélhetném azt is, hogy milyen felszabadult érzés cosplay-ezni meg nézni az animéket, olvasni a mangákat és a facebookon a többi animés sráccal és csajjal kibeszélni kedvenced legújabb részét. De ezt úgy is csak azok értenék akik a felsoroltak valamelyikét már vagy ezerszer újra és újra csinálták. Hiszen a jóból sosem elég. Az animék nézését meg csak a NEM normális, agyilag zokni emberek hagyják abba. Az olyanokat meg végképp utálom, akik egy rossz szót is mernek szólni kedvenceimre. (Aki magára ismert üzenem neki, hogy ma este ott fogok állni az ágya mellett és kitépem a beleit. ^^)

A Maid Latte. Igen jól gondoljátok! Az a Maid Latte, amit a Kaichou-wa Maid-sama-ból olyan jól ismerünk. Hát én is egy ilyen nevű helyen dolgozok. Nálunk csak az a különbség, hogy ez nem szobalány kávézó. Ez a Maid Latte egy olyan hely ahol a Happy tree friends - hozzám hasonló - anime karakterei dolgoznak. Így van, én is!
Eleinte féltem ettől a munkától, de végül nagyon megszerettem. A mi kávézónk a legszínesebb, legszebb és leghangulatosabb egész Seattle-ben. És persze a társaság is nagyon jó. A többi lány gyönyörű és alkalmakkor a fiú munkatársaim is bedobják magukat elég rendesen. Aki csak teheti mind hozzánk jönnek. Már gondolkoztunk a kávézó kibővítésén is. Túl sok a vendég -már nem mintha ez baj lenne-, de sajnos kevés a hely. Ezért erősen gondolkodunk azon, hogy egy emelettel bővítjük a helyet, plusz az emeleti részen lenne egy kültéri rész is.

Henrik. Karaktere Splendid a Őt tekintem bátyámnak. Az egyetlen élő rokonom, akiben megbízom. Még ha nem is vér szerinti.
Mikor a szüleim kidobtak otthonról - úgy  két hónapja -, elvoltam veszve. Nem tudtam hova menjek, nem tudtam mit csináljak. Egyszerűen csak egy biztonságos helyet akartam. Valakit aki nem dob el magától. Valakit ,aki szeret. Egy fénysugarat. És ezt Henrik biztosította számomra. Velem ellentétben ő megszökött otthonról. Azt mondta a szülei már szinte megfojtották. Egy nyugodt perce nem volt. Nem tudom elképzelni milyen lehetett ez az érzés. Velem sosem foglalkoztak.

Szóval Henrikkel éppen a tizennyolcadik szülinapján szöktünk meg együtt a nagy városba. Egy új élet reményében. És, nem bántam meg. Azért sem mivel ő tizennyolc volt - mondjuk agyi szinten biztos, hogy nem -, így gyakorlatilag nagykorúnak számított tehát őt nem rángathatták haza a szülei mellőlem. Engem pedig nem is kerestek azóta sem. Szomorú, de mégis boldog vagyok. Boldog, hogy az égiek egy ilyen csodálatos bátyussal ajándékoztak meg. Az én kis Supermenemmel.

Munkatársak. Kedvesek és különcök. Hozzám és Henrikhez hasonlóan őket is vagy kidobták vagy elszöktek otthonról. Egy kocsmában találkoztunk velük. Azon az estén öltöztünk be először a Happy tree friends anime karaktereinek. Szóval mondhatjuk úgy, hogy mi indítottuk el ezt az őrületet Henrikkel. Végül is a lényeg az volt, hogy merjünk mások lenni. Mi mertünk.
A kocsma bűzlött a pia és a cigi szagától. Tele volt részegekkel -csak fiatalok-,  akik minden egyes lépésünket -pontosabban az én lépésemet- figyelték. Henrikkel azon a véleményen voltunk, hogy iszunk valamit és tovább állunk. Nem akartunk bajt ám én mind kettőnket eléggé bajba sodortam.
-Az anime az igazából mese! -mondta egy részeg.
-Az hát! -helyeselt neki egy másik.
Utálom! Nagyon utálom ezt! Hogy lehet lemesézni?!
-Mond csak ezt még egyszer! -léptem oda a fiú mellé. Nem gondolkodtam. Elfelejtettem, hogy hol vagyok. És azt is, hogy Henrikkel csak ketten vagyunk tíz részeg ellen. De amit meg kell védenem azt meg kell védenem.
-Mi a baj cica? Baj, hogy .... - csuklott ezért nem értettem a szót - a jelmezedet? -Majd végig simított a combomon. Nem érdekelt. Nem foglalkoztam azzal, hogy fogdos.
-Hogy baj-e? Még szép! -válaszoltam határozottan. Henrik a kezemnél fogva elkezdett húzni. Éppen annyira kerültem csak távol a sráctól, hogy egy barna hajú copfos csaj be tudjon állni közénk. Először a barátnőjére tippeltem. De ezt a felvetést hamar elvetettem, amikor a csaj pofon vágta a srácot.
-Nem kéne másokat fogdosnod tudod?! -üvöltötte le a srác fejét. -Neked meg! -fordult felém. -Nem kéne hagynod, hogy fogdosson! -fenyegetett meg a mutató ujjával.
-Ugyan már! -csapott rá a részeg a lány seggére.
-Hé haver! -lépett oda Henrik és megropogtatta az ujjait. -Ne molesztálj másokat.
-Vagy mi lesz te cirkuszi bohóc? -kérdezte egy másik részeg az asztalnál.
-Vagy bemutatom nektek mind a tíz barátomat.
A részegek csak röhögtek. Ám az öröm nem tartott sokáig, amikor is egy srác feltűnt a semmiből és nyakon öntötte a tíz részeg közül az egyiket.
-Na így kell ezt csinálni. -csettintett egy másik fiú. Gondolom a haverja.
-Ezt megbánod. -ütötte meg a részeg -akit nyakon öntöttek- a csettintős fiút.
-Szóval így állunk. -tűrte fel az inge ujját és vissza ütött.
Hamar egy óriási kavalkád lett a helyiségben. Senki sem menekült ki inkább csak a sarokba húzódtak nézőknek. Gondolom ez a Seattle városi kiskocsmákban olyan megszokott dolog. Mindenki félre húzódott. Akarom mondani majdnem mindenki. Az egyik asztalnál egy kalóznak öltözött lány és egy fiú nyugodtan iszogatott tovább. Egészen addig amíg a csettintős fiút valaki oda nem dobta az asztalra, aki így helyet cserélt az italos poharakkal. A lány keze ökölbe szorult. Majd a verekedők fele fordult. -Kuss legyen!
A fiú pedig csak nyugodtan iszogatta a kávéját(?) amit megmentett a csettintős fiútól. A kalózlányra senki sem figyelt. Ő meg fogta magát és eltűnt a szép számú verekedők között.
Valahogyan mi Henrikkel is belekeveredtünk. Kiutat nem láttunk így kénytelenek voltunk mi is ütni. Fogalmam sem volt hogy ki van velünk és ellenünk, így behunytam a szemem és vaktában kezdtem el ütlegelni.
Aztán valakinek nekem jött hátulról. Megijedtem, de nem bántott pontosabban bántottak. Két tolvajnak kinéző iker fiú volt. Már első pillantásra gyanúsak voltak. Csodálkozom, hogy senkinek sem tűnt fel. Az egyik egy kalapot viselt. Első gondolatom róluk, hogy olyanok mint a Happy tree friends-es Lifty és Shifty.

-Egy ilyen szép lány itt verekedik ennyi idiótával? -kérdezte az egyik.
Nem szóltam semmit csak bámultam rá.
-Vidd ki innen a csajt. Ő lesz a túsz. A többit bízd csak rám. -mondta a kalapos és egy zsákkal(?) a verekedők közé ugrott.
-Miről beszélt a kalapos? -kérdeztem, bár nagyon is tudtam, hogy mi fog most történni. De egyszerűen képtelen voltam félni. Valahogy megbíztam a fiúkban. És tényleg bárhol máshol jobb lett volna, mint abban a verekedőkkel teli kocsmában, amelyben miattam indult el egy úgymond lavina. (Habár büszke vagyok magamra, hiszen ez hozott össze a későbbiekben a többiekkel.)
-Semmiről sem. Gyere kiviszlek ebből a bolondok házából.
A fiú szépen kivezetett a hátsóajtón, ami egy sikátorba nyílt. Ezek a legutálatosabb helyek a nagyvárosokban. Ráadásul az égen tornyosultak a sötét felhők és a szél is erőteljesen fújt. A hajamat teljesen össze kócolta és a szemembe fújta, így kénytelen voltam a fiúra támaszkodni látás hiányában.

A sikátorban sokan tartózkodtak Engem meglátva mindenkinek felcsillant a szeme ám hamar lehajtották a fejüket és még rá se mertek nézni a mögöttem haladó fiúra. Ajjaj hova keveredtem. És kivel! Néha elfordultunk jobbra és balra. Bonyolult volt már belezavarodtam, hogy merre van a vissza út. Ahogy haladtunk előre az emberek egyre jobban elfogytak, míg végül senkit sem lehetett már találni azon a szakaszon ahol éppen jártunk. Ott volt egy rozsda színű ajtó, amin bementünk. Belül egy már rég lepukkant romos, poros, koszos csak volt kávézó tárult elém. Az utca felől minden be volt deszkázva, hogy az ottaniak ne lássanak be. Sok ilyen csődbe ment, helyet láttam eddigi városnézésem során. Biztos voltam benne, hogy ez az egyik a látottak közül. Még benne voltak az asztalok székek a falakon  lévő régi tulaj természet képei -persze minden le volt takarva fehér lepedőkkel. Kivéve egy kanapét amin a fiú szó szerint elterült.
-Helyezd magad kényelembe. -mondta.
Én meg csak ott álltam. Az egyik letakart kép mellett. Nem mozdultam. Csak a pólóm ujjának nyújtogatásával szórakoztam.
-Jajj te kis buta. -ült fel a kanapén. -Gyere ide. -paskolta meg maga mellett a helyet. Oda mentem, de inkább a kanapé másik végében foglaltam helyet.
Csak ültem egyenesen előre nézve, de nem tudtam nem észrevenni azt a pillantást amivel méregetett. Persze, hogy nem! Ha oldalra fordítottam volna a fejem, biztos, hogy meg tudtam volna csókolni. - Furcsa hogy ilyen helyzetben ilyen gondolatok jutnak eszembe. - Jobb keze mutató ujjával megbökte az arcomat.
-M-mi az? -kérdeztem.
-Miért vagy ennyire merev? -kérdezett vissza.
-Hmm?
-Lazíts már! Elengedünk, amint a barátaid nekünk adják minden értéküket.
-Milyen barátaim? -értetlenkedtem.
-A kék hajú csaj, a csettintős srác, a kalóz lány, a kávét iszogató fiú...
-Ők nem a barátaim. Még csak ma találkoztam velük először.
-Tényleg?  -ráncolta össze a szemöldökét.
-Tényleg.
-Sóhajtott. -Hát akkor még jó, hogy a testvérem nem hallgatott rám.
-Hogy érted ezt?
-Meg voltam róla győződve, hogy ők a barátaid.
-Pedig nem.
-Oké most már tudom. -Kivárt fél percet. - Amúgy az én nevem Jay.
-Jay? (dzséj)-csodálkoztam.
-Na azért ez nem annyira meglepő.
-Szerintem az. Valami rossz fiúsabb névre számítottam. Akkor a testvéred neve biztosan...
-Jade. (dzséd)
Hatás szünet. -Hűű. A szüleitek egész furcsa neveket adtak nektek.
-Nem ők voltak. -Látva csodálkozó pillantásom, folytatta.- Magunknak adtunk nevet miután öt nyolc évesen megszöktünk az árvaházból. Egy kisebb faluban mentünk. Az ottani emberektől elsajátítottuk a tolvajlást, majd ebbe a városba jöttünk nagyobb lehetőségek reményében.
-Akkor Jade biztosan azért ugrott zsákostól a verekedők közé mert...
-...Mert éppen kirabolja a verekedéssel foglalkozó és a sarkokból éljenző embereket.

-Ó! Értem.
Ekkor kinyílt a rozsdaszínű ajtó és az emlegetett szamár be lépett rajta egy szép kerek, zörgő zsákkal.

Sziasztok!!

Üdv ezen a blogon. Ide rakom fel a mostani történetemet, amit írok. Lehet hogy nem a legjobbak között van, de kérlek ne ítélj el. Ezeket elsősorban magamnak írom, ha pedig neked nem tetszik akkor ne fikázd kérlek hanem menj máshova. Köszi :D Remélem azért lesznek akiknek tetszeni fog. :))