A videó ;Đ

A nyár utolsó napját még sem a blogommal dogom tölteni így most hozom a videót. Hát még sem sikerült a hangsáv, de azért így is meg lehet nézni.

Ez itt a videó:
A felsőt állítsd meg 0:30-nél és amikor az alatta lévő videó eléri a 0:11 -öt akkor indítsd el a felsőt. Szerintem jó ezzel a dallal a videó ;Đ

7.rész 3/3

 Fáj! Nagyon fáááj! A mellkasom!Nem kapok levegőt! Nem kapok...!

A kis szoba sötét volt, melynek kényelmes ágyán, pihe-puha párnák között felébredtem. Az ágy az ablak alatt volt, melynek függönyei között egy halovány csíkban szűrődött csak be a hold ezüst fénye.

Azt hiszem rémálmom volt! És mintha az álmomban különös képeket láttam volna a barátaimról. De most már biztonságban vagyok. Itthon az ágyamban távol minden őrültségtől, minden rejtvénytől, minden veszekedéstől, minden ijesztő háztól és legfőképpen minden idióta elmebeteg fazontól, akik úgy tűnik újonnan az álmaimban kísértenek.

Csak ez a fojtogató érzés ne lenne, amire ébredtem. Olyan mintha egy hatalmas ecetes kőszikra lenne rajtam.Mintha agyon akarna nyomni! Ahh...mozdulni sem bírok.

Oldalra fordítottam a fejem és akkor...És akkor egy olyan dolgot véltem felismerni, ami korábban meg sem fordult volna soha, SOHA! a fejemben. Egy srác feküdt, nos félig az ágyon félig mellettem. Az arca csak egy centire volt az enyémtől. Talán még annyira se.

Ó, de cuki ahogy alszik!~ 
Nem! Hé, Rastin! Kislány ide figyu! Egy idegen srác fekszik rajtad, nem mondhatsz olyanokat, hogy cuki!!

Lassan már azt is megértettem, hogy miért fáztam. Hát nem éppen rendes ruha volt rajtam, csak egy póló és a bugyim! A srácon meg! Nos nem láttam sótétben, de tapintásból érzékelve talán egy izom póló lehetett fölül és alul rendes nadrág volt rajta. mentségemre szóljon, hogy nem tipi-tapiztam le csak a lábammal éreztem, hogy az ő lábát végig fedi valami és takaró híján gondolom csak nadrág lehetett.

Kiszabadítottam az egyik kezem alóla egy megütögettem a pofiját. -Hé, Napsugaram! Gyerünk cukorfalat kelj fel! -És ekkor még nem  is hittem volna, hogy ez a nyálas szöveg egyszer befog válni, de lássatok csodát, azok a gyönyörű smaragd zöld szemek egyszer csak kinyíltak és éberen meredtek rám. Nem is akárhogy. Volt valami azokban a gyönyörű szemekben. Valami amitől a frász kerülgetett. Édes mosolyra húzta ajkait, de egy másodpercen belül abból és valami más lett. Alig láttam a sötétben, de talán egy gonosz vigyor lehetett. Megpróbáltam valahogy kimászni alóla, de ő szorosan tartott. Sőt! Mostmár egész testével rajtam volt.
-Kifoglak belezni, cica! -súgta a fülembe. Nekem meg nem is kellett több. Sikítani kezdtem és vergődni alatta. Szabadulni akartam, de nem ment.
-Ne! Ne! Ne! Eressz! -Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, amit ő felfogott az ujjaival. Ekkor a szemébe néztem. -Kérlek! Engedj el! -a hangom megremegett.
-Nem! -válaszolt egyszerűen. Láthatóan nagyon jól szórakozott.
-De miért nem?
-Mert nincs kedvem.
-Mi az, hogy nincs kedved?! Eressz! Most azonnal! -a hangom már kissé hisztérikus volt.
-Jól van! -végül elengedett. Azonnal az ajtóhoz szaladtam, ami persze zárva volt. A srác felé fordultam és pontosan ekkor egy kulcsot dobott felém. Kaptam is az alkalmon és a sötétben kitapintottam a kulcslyukat és sikerült az ajtót is kinyitnom.
A folyosón világos volt. Alig láttam valamit. de mindegy volt, egyszerűen csak elakartam szaladni. Még az a csomó hülyesége sem érdekelt, hogy odakint ilyen veszély meg olyan veszély leselkedik rám, miért idebent vele nem vagyok veszélyben?
-És ha most lelépsz, akkor a barátaidat ki menti majd meg? -Na erre már muszáj volt vissza fordulnom.-Ohó! látom ez már érdekel!
-Mit csináltál velük?
-Egyenlőre még semmit. Csak rajtad áll, hogy mi lesz a sorsuk.
-Mit akarsz mégis, mit csináljak?
-Szórakoztass!
-Szórakoztassalak? Mégis hogy?
-Azt észre vettem, hogy az ilyen fiú-lány kapcsolatokban elég lassú vagy, de hogy értsd csináld azt, amit az ikrek azzal a Superman koppintással vagy éppen azt mint a két teázós öregember.

Megpróbáltam felidézni, hogy álmomban mit is csináltak. De várjunk csak! Akkor most tényleg nem álom volt és az a sok őrült dolog tényleg megtörtént? Hű! Erre nem számítottam!

-De, hogy kellene csinálnom? Alig egy pillanatra láttam őket. -Kétségbe voltam esve. Igaza van tényleg elég lassú vagyok az ilyen dolgokban.
-Először is gyere ide! -tárta ki felém a karjait. Szorosan magához ölelt, szinte már levegőt sem kaptam.
-Hé ez fáj! -Ütögettem meg egy kicsit a hátát, mire engedett a szorításból. Újra a szemébe néztem. Már egyáltalán nem nézett ki annyira vészjóslóan. Sőt! Mintha egy ártatlan fiú szemébe néztem volna.
-Sajnálom! -És újra magához ölelt. Sírt. És valamilyen oknál fogva én is sírni kezdtem.
-Hé, mi van veled?
-Csak maradjunk még így egy kicsit.

 Én is magamhoz szorítottam. Mi mást tehettem volna? Fogalmam sem volt mit tegyek vagy mit mondjak. Aztán mégis megpróbálkoztam egy egyszerű kérdéssel, de mielőtt sikerült volna feltennem a szoba ajtaja egy csattanással kinyílt és Henrik lépett be rajta. -Asion!! (ésön) -kiáltotta. -Ereszd el Rastin-t!

És hirtelen minden megváltozott. A sírós fiú aki annyira kapaszkodott belém, most megváltozott. Egy kést szegezett a torkomnak.
-Kényszeríts!

Nem tudom mi késztetett rá. Talán csak a pillanat hevének köszönhetem, de valami oknál fogva megmarkoltam a kés pengéjét.

-Rastin! -Henriknek kétségbeesett volt a hangja.
-Hee? Te tényleg nem tudod, hogy mit csinálsz igaz? Ha a kés valódi lett volna most a pengét a véred festené vörösre. -súgta a fülembe Asion, hogy Henrik nehogy meghallja.
-Szórakozni akarsz Henrikkel?
-Igen! A kedvemért játszanád egy kicsit? A jobb zsebemben van vörös festék kend be vele a tenyered a nyakad és a ruhád miközben "próbálsz menekülni".

Ezt a feladatot egy kicsit komplikáltnak éreztem, de sikerült megcsinálnom. A helyzetet Henrik is segítette, aki közénk ugrott és úgy próbált meg kiszabadítani. Így olyan volt a jelenet, mintha az ő hibájából szabdalt volna fel a kés. (Mert rángatta Asion kezét és így a többit értitek.)

-Rastin! Mit csináltam? Asion!
Henrik és Asion az ágyra kerültek. Asion volt alul. Henrik az egyik kezével Asion kést tartókezét fogta le a másik kezével pedig a száját fogta be. Asion arcán egy röpke pillanatig átfutott a meglepettség, de végül saját hasznára fordította a helyzetet.

-Ahhaj! -Pihentette Jay az állat a fejemen. Fogalmam sincs hogyan és mikor került mögém. A lényeg, hogy ott volt. -Ezek már megint balhéznak?
-Ahha. Úgy néz ki elég jól elvannak. Henriket még sosem láttam ilyen boldognak.
-Én pedig Asion-t nem. Soha! Kizárt volt, hogy eddig bármikor ennyire élvezte volna az ellenfele társaságát.
-Jó barátok lettek.
-Az már igaz.
-Egyébként Jay...
-Hmm?
-Hol is vagyunk pontosan? Ki is ez az Asion?
-Ehh! Asion az uncsi tesónk vagy valami olyasmi. Sosem értettem anyám miket magyarázott a rokonainkról. És még mindig a háznak az egyik szobájában vagyunk.
-És mi van azzal aki a leveleket küldte?
-Az Asion volt.
-Ezt nem értem.
-Eredetileg csak be akartunk csapni az első levéllel habár amit mi írtunk az egy szerelmes levél volt egy titkos hódolótól, de aztán azt a levelet kicserélték a rejtvényekre és Jade-el utána akartunk járni, de tudtuk , hogy a többiek is jönni fognak.
-Ezért kellett Roy? Hogy felbontsa a csapatot és így simán eltitkolhatjátok Asion létezését?
-Igen. De sajna nem sikerült és most az az idegesítő postás a baráti körünkbe tartozik. Jó fej meg minden de néha annyit nyávog és panaszkodik hogy az már idegesítő.
-Akkor az ötletetek balul sült el. Végül Roy itt maradt, a a többiek segítettek nyomozni és Asionnal is találkoztunk.
-Azért ez mégsem olyan rossz. Csak mi öten ismerjük a titkot és ez remélem így is marad.
-Ahha.
-Rastin, ez most célzás volt! Ugye nem szólsz a többieknek?
-Ja! Nem.
-Helyes!
-Lehet még egy kérdésem? Amiket láttam azok...
-Valósak voltak csak azt akartuk, hogy álomnak tűnjön.
-De a felbukkanó és eltűnő ajtók meg a szellemek és....
-Nem kell tudnod.
-Ó! Oké.
-És hova sikerült bezárnod a többieket?
-Bezárni? Ó, nem nem! Dehogy is! Só szincs ilyenről!
-Só szincs?
-Ne kötözködj!
-Igenis!
-Lássuk csak. A bátyám megunt ezt az egész "rejtsük el Asion-t nehogy meglássák a többiek" dolgot így most otthon alszik. Roy és Crayon teát szürcsölnek a ház előtt a fűben és a csillagokat bámulják. Komolyan mint két szerelmes pár. Jadery rátalált élete szerelmére- akit a rózsaszín szobában láttál. És Russell...Őt meg felkereste egy modell ügynökség szóval ő most éppen teszi a dolgát.
-Akkor innen az a kép, amin Crayon kiakadt?
-Igen.
-Hűű! Nem lehet, hogy egyszerűbb dolgotok lett volna ha megmondjátok, hogy csak az unokatesótok szórakozik? Akkor senkit sem érdekeltek volna a levelek.
-Kivéve persze téged.
-Kivéve engem. És akkor most a többiek is élhetnének a tudat nélkül, hogy az unokatesótok veletek van.
-Igaz. Várj! Megesküdtél, hogy nem árulod el!
-Gondolj bele. Jadery és az ujja kontra Jade. Szerinted?
-Basszus! Hát, de legalább nem én.
Ja értem! Szóval Jay arra ment, hogy ne neki kelljen szembe néznie Jadery ujjával. Okos.

-Szóval? -Szembe fordultam Jay-el. -Hogyan szedjük szét a friss házas párt?
Jay értetlenül nézett. -Ez tetszik Rass! Ilyen sem hallottam még  a szádból. egyébként lenne egy ötletem. -A fiúk felé fordult. -Hé Asion, Henrik ide figyu! -Megcsókolt. Most komolyan miért jó ez a pasiknak, hogy folyton csókolgatnak?
-JAY!! -Kiáltotta a házas pár. És..asszem' ennyi. Ezek után mind haza mentünk és Asion eltűnt. Csak úgy megjegyezném, hogy hogy a kávézóban bújt el. És gyakran be is tért hozzánk látogató ként. De a többiek túlságosan elvoltak foglalva a a fényképező gépben maradt képpel amit csak véletlenül csináltam.
Jadery pedig megváltozott. nem fenyegetett meg senkit sem az ujjával. Normális esetben ez jó lenne, de nála ez nem normális. Olyan színesen díszítette ki a kávézót, hogy Asion egyik kijelentése szerint: Akármikor belépek ebbe a kávézóba kedvem támad szivárvány hányni.

 Az a bizonyos kép:

Rii-chan hozzá szól:  Kedves olvasóim. A nyáron ez volt az utolsó rész. Mivel mindjárt itt a suli (sajnos) ezért nem lesznek most újabb részek feltöltve. Köszi, hogy eddig velem tartottatok és elolvastátok. Előre láthatőlag a következő rész a Halloween (vagy hogy kell helyesen írni) lesz a következő részben. Akkor majd egy kicsit jobban megismerhetitek az általam kreált Jadery pasiját. Csak annyit róla, hogy a már jól ismert Handy lesz az más néven és lesz keze. A többit majd egy hónap múlva Sziasztok ;Đ

Hírek ;Đ

Ne kérdezzétek, mert fogalmam sincsen, hogy hogyan és mikor fogom megírni a 7.rész harmadik felét. Készülni készül, csak még valahogy nem túl jó/érdekes szóval olyan semmilyen. Így nyár végére kifogytam a szuflából. De igyekezni fogom és ígérem még nyár vége előtt olvasható lesz a rész.

De azt már tudom, hogy a nyári szünet utolsó napján egy aranyos kis videót fogok nektek hozni a szereplőkről. Csak még az a gond, hogy a hangsávot elég nehezen tudom a videóhoz hozzá tenni vagy mit kell vele csinálni. De majd megoldom. ;Đ

7.rész 3/2

Kilenc óra. Sötétedik. Crayon az irodának kialakított raktárban maradtak. Mi Henrikkel már a park bejáratánál voltunk. Szerencsések vagyunk, hogy Roy itt a parkőr esténként. Így egyszerűen be tudtunk surranni. Megtaláltuk a fákat és a középsőt felnyitottuk a kijelölt oldalon. Igen, tényleg fel lehetett nyitni a törzsét. Volt ott egy üreg. Az öregben pedig egy boríték szintén  nevemmel, mint az előzőnél.
-Akkor ezzel meg is volnánk. -mondta Henrik. -Menjünk vissza a többiekhez és nézzük meg mi ez.

-Na muti mi ez? -kapta ki a kezemből a borítékot Jadery. -De hisz ez értelmetlen.
-Mi van rá írva? -kíváncsiskodtak az ikrek.
-BSRDUDEIPNNFYDELAPJDZDEDL."
-Ne hülyéskedj már Jadery! Olvasd már fel!
-Éppen azt csináltam Jay!
-Hadd nézzem. -vette el a levelet. -Igazat mondott. És mi van a képes lappal.
-"Társalkodj avval, akitől tanulhatsz." -olvastam fel.
Egy szót sem értettünk sem a levélből sem a "használati utasításból". Mind Crayon felé fordultunk.
-Csak agyatok két órát és Roy-al megoldjuk.
-Oké, most tényleg azt mondta, hogy Roy-al? -kérdezte Russell.
-Igen azt mondtam Russell.
-De Crayon, mi mindig együtt szoktuk csinálni a...
-Russell! Bízz meg egy kicsit Roy-ban. Tudom, hogy nem nagyon tetszik nektek a dolog, de már ő is közénk tartozik.
-Megtűrjük itt, hogy ne nyomjon fel minket a zsaruknál, de amint megtaláltuk az emberünket, Roy vissza tér az életéhez. És mi is!
-Most hova mész Jadery?
-Haza, Henrik!
-Várj már! Most miért? -Henrik.
-Igaza van. Mi is megyünk!
-Jade, Jay! Kérlek! -könyörögtem.
-Sajnálom Rastin! Ha meg van a megfejtés segítünk, de nem akarunk Roy-al együtt dolgozni. -felelte Jade, és már el is tűntek.
Segélykérően Russell-re és Henrikre néztem. Russell csak megrázta a fejét. Látszott rajta, rosszul esik neki, hogy Crayon lecserélte Roy-ra. Én sem hittem volna, hogy Roy bekapcsolódása a baráti körünket ennyire tönkre teszi. Russell világosan kifejtette, hogy nem hajlandó tovább Roy közelében maradni. Henrik pedig, csak...ő csak...annyira utálom mikor ezt csinálja!! Nem nézett rám, csak elsétált mellettem. Nagyon fájt! Most miért csinálják ezt a barátaim??
-Ne foglalkozz velük Rastin! Majd megbékélnek. -nyugtatott Crayon.
-Lehet, hogy igazuk van. -mondta Roy. -Eléggé befurakodtam közétek. Pedig én csak...én csak barátokat szerettem volna. -A keze már a kilincsen volt.
-Roy ugye most nem mész el? -kérdeztem.
-Mi mást tehetnék? -kérdezett vissza.
-Kérlek. Szükségem van rád! Crayon-nal ketten kevesek vagyunk.
-Roy, Rastin fejezzétek be hamar a siránkozást, mert kezd kínos lenni ez a helyzet. Mint valami rossz dráma.

Végül Roy maradt. Crayon-nal egész jó a csapat munkájuk. Két óra múlva már kész is volt a megfejtés. Már csak a többiekre vártunk. mindenki megérkezett kivéve...Kivéve Russell-t.
-Hagyjátok. Majd túl teszi rajta magát. -töltött magának egy újabb csésze teát Crayon. -Roy elmondanád nekik, hogy mire jutottunk?
-Persze! Először is a képes lap. "Társalkodj avval, akitől tanulhatsz." Ami azt jelenti, hogy ne legyetek már ennyire pesszimisták. Én tudnék nektek segíteni ha hagynátok. Ha csak össze veszünk azzal az emberünk kezére játszunk. Ő tudta, hogy nem fogtok kedvelni engem. De ne adjátok meg neki azt az örömöt, hogy emiatt ketté szakadjon a csapat. Lehet, hogy nem tekintetek barátotoknak, de segíteni azért még tudok. Csak hagyjátok!
-Jó! -egyezett bele végül mindenki.
-Ami a titkos üzenetet illeti. Elsőre bonyolultnak tűnhet. Pedig egyszerű. Nézzük csak még egyszer a betűket, Henrik!
-"BSRDUDEIPNNFYDELAPJDZDEDL." Nem tudom Roy, de akár hogy nézem mindenképpen értelmetlen.
-Elsőre tényleg annak tűnhet Henrik, pedig valójában ez egy egyszerű betűcsere.
-Betűcsere?
-Igen, Jay. Betűcsere.
-De mégis, hogy? -Jadery.
-Ahogy azt a legrégibb időkben is csinálták, ha valaki a beavatatlanok előtt titokban akarta tartani a mondanivalóját. A sifrírozáshoz pedig szükségünk van a "kulcs"-ra.
-Milyen sifrí izére?? -kérdete Jade.
-Arra a betűsorra, amely megmutatja, hogy az eredeti szöveg egyes betűi helyett mit írunk a titkos szövegben. Tehát vegyük az eredeti betűsort, ami a: "ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVXYZ" -lesz. Még a titkos lehat akár az eredeti vissza fel. Tehát: "ZYXVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA" -lesz.
-De Roy! Mi értelme van megfordítani az ABC-t? -Henrik.
-Most, hogy már ismerjük a sifrírozás-t, könnyen elolvashatjuk az üzenetet, ha ismerjük az ehhez kapcsolódó desifrírozást, tehát a vissza olvasás kulcsát.
-De ez akkor sem jó! -szólt bele Jadery. -Hogyha a vissza olvasással is oldjuk meg, akkoe csak még bonyolultabb szöveget kapunk! Mert, ha egymás alá illesztjük a desifrír szövegünket a titkos szövgünkkel akkor a következőt kapjuk:
Eredeti szöveg:            "ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVXYZ"
Titkos desifrír szöveg:  "LGTZDQVBNCIUFASYKEMRXJOHP"
Összekutyult szöveg:    "BSRDUDEIDPNINFYDELAPJDZDEDL."
Be ne csapjon titeket a dolog, hogy kb. húszon-öt desifrír szöveg van. Ezek közül csak ki kell választani a megfelelőt. De még így is lehet bonyolítani azzal, hogy a szavakat felcseréljük. Ezért jön ki még mindig értelmetlen szöveg a disifrír szöveggel. Ebből lesz az össze kutyult szövegünk, amit még tényleg össze vissza írt nekünk. De lássuk akkor az át írt szöveget kutyulás nélkül: "NFYDELBSRDUKADJDZDEDDEIDPNI"
-Én még mindig nem értem. Hát te Jay?
-Én sem tesó!
-Én asszem' igen!
-Elmagyaráznád nekem is Henrik? -Jadery!
-Tegyük fel, hogy ez a szöveg állt eredetileg a levélben: "NFYDELBSRDUKADJDZDEDDEIDPNI"
Tegyük tehát egymás alá z eddig megfejtett betűinket. Ez így fog kinézni:
Eredeti szöveg:                 "ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVXYZ"
Desifrír szöveg:                 "LGTZDQVBNCIUFASYKEMRXJOHP"
És a levél kutyulás nélkül:  "NFYDELBSRDUKADJDZDEDDEIDPNI"
Na most keressük meg a a kutyulás nélküli levelünk N betűjét a disifrír szövegben és nézzük meg, hogy milyen betű van fölötte. Az I. Így haladjunk tovább mindegyik betűn és megkapjuk a titkos üzenetet.
-Csak én érzem úgy vagy ez tényleg bonyolult volt? -kérdezte Jade.
-Akkor a megfejtés...-gondolkozott Jadery. -"Imperia Hotel, Baker Street. A nevedre érkezik egy csomag." Ez így már sokkal értelmesebb. De akkor minek kellett össze kutyulni?
-Ez is csak nehezíteni akarta a megfejtést! -válaszolta Roy.

-Mit állunk még mindig itt? Menjünk! -és Jade már el is tűnt.
-Igen! -mondtuk a többiekkel. Az ajtóból még vissza fordultam. -Roy? Crayon?
-Mi vagyunk a csapat eszei. Rátok vár a rohangálás. -válaszolta Crayon. Elmosolyodtam és a többiek után eredtem.

Fogtunk egy taxit és elmentünk a hotelhez. A recepción már vártak...rám!! egy kicsit ijesztő volt. Mindenhol a fényképemel volt kidíszítve a recepció környéke. A recepciós lány kedves volt. Minden féle kérdezés vagy akármi nélkül átnyújtott nekem egy újabb a nevemmel ellátott levelet. Ezúttal nem csak egy titkos szöveg és egy képeslap volt benne, hanem egy kép Russell-ről is...


A kávézóban
-Fúj már! Crayon megtennéd, hogy legközelebb nem rám köpöd a teádat? -színlelt sértődést Jade.
-Bocs! -mondta Crayon.
-Hogy történt ez? -kérdezte Jadery.
-Csak találjam meg azt a szemetet, de kibelezem!
-Nyugodj már le Crayon! -Jay.
-Mégis, hogyan, amikor ilyen képet kapok Russell-ről?
-Azért be kell vallanod, hogy egész...
-Ha kimered mondani Henrik, te leszel az első áldozat!
-Értettem parancsnok.-vágta magát vigyázzba Henrik.
-Oké már jobban vagyok. -sóhajtotta Crayon. -Mi áll a képes lapon és a levélben?
-A képes lapon..."Természet és művészet, anyag és mű." -olvastam fel.
-A levélben pedig...-vette elő a borítékból Henrik. -Ír itt egy kulcs számot, ami az 5163. És megint betűket egymás után: XPGGTOKVZSKHZ
-Hadd nézzem. -vette el Crayon a levelet Henriktől, majd miután alaposan megnézte Roy felé nyújtotta. -Szerinted?
-Szerintem két óra elég lesz.

Két óra múlva:
-Itt a megfejtés. Tett le elénk egy hosszú levezetést Roy.
A papíron a következők álltak:
Kulcsszám: 5163
ABC:  ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVXYZ
Titkos szöveg: XPGGTOKVZSKHZ
Megfejtés: Megadták a kulcsszámokat. Azokat írjuk a titkos szöveg  alá. Így fog kinézni:
XPGGTOKVZSKHZ
51635163516351635
Az öt-s szám most az X-et jelöli. Tehát az X előtti ötödik betűt adja meg, ami az R lesz. Így végig megyünk mindegyik és megkapjuk a megfejtést.
-Road One Street? -olvasta fel Henrik.
-Igen. -válaszolt Roy.
-Lehet, hogy hülye vagyok - kezdte Jade. -, de azt még én is tudom, hogy Seattle-ben nincs ilyen utca.
-Már! -hangsúlyozta ki a szót Jadery. -Én milyen kísértet járta helyet ebben a városban, és bizony a Road One Street neve régen Ghost Hunt Street volt. Abban az utcában állt egy magányos ház. Azt beszélték róla, hogy volt benne egy titkos szoba. Tele hullákkal. -Ekkora Jadery hangja már olyan hatást keltett, hogy az ikrek a hátam mögé rejtőztek. -a ház azóta is üresen állt. Ám ötven évvel ezelőtt az utcát megnyitották és a házat is felújították, de azóta is furcsa hangokat hallani a ház környékén éjszakánként.
-Derítsük ki! -állt fel Henrik és az ikrek zsebéből kilopott egy egy $-t. Ennek köszönhetően becsalta őket a házba. Hamarosan mi is utol értük őket taxival. Felpakoltunk mindent, ami egy éjszakára elegendő és úgy döntöttük, hogy ott éjszakázunk. Valahogy sejtettük, hogy a titkos üzenet erre a házra utal ebben az utcában. Ám a képes lap tartalmát nem értjük.
Mikor beléptünk a következő látvány fogadott minket. Az ikrek az asztal alatt voltak és remegtek, Henrik pedig sehol.
-Hé Jade! -érintettem meg a vállát, amire a reakciója egy visítás volt. -Nyugi, Rastin vagyok!
-Rastin? Rastiiiin!!
-Henriket hol hagytátok?
Jade túlságosan örült nekünk így jay válaszolt a kérdésemre: -Nem tudjuk! Idáig követtük, de aztán nyoma veszett.
-És az asztal alá rejtőztetek, mint, hogy megkeressétek? -vonta őket kérdőre Jadery.
-Igen! -válaszoltak az ikrek határozottan.
-Ch...gyávák.

Kipakoltuk a hálózsákjainkat. Az ikreknek is hoztunk és Henrik-nek is, aki jelen pillanat bújócskát játszik velünk. Ezek után előkészítettük a zseblámpáinkat, mert már besötétedett, és ebben a házban nincsen áram, sem víz, sem semmilyen olyan dolog, ami a mai házakban megtalálható.

Szép nagy ház volt. A szépet úgy értem, hogy kívülről sem elég hívogató, de belülről aztán...Volt egy emelete is. Ketté váltunk. Crayon, Roy és Jadery az alsó szintet fésülte át, míg én az ikrekkel a felső emeletre mentem. mondhatom volt eszük, hogy a három félőset rakják egy csapatba. Konkrétan úgy mentünk fel az emeletre, hogy az ikrek maguk előtt feltoltak a lépcsőn.  Az emeleten kettő felé lehetett menni. Jade úgy döntött, hogy ő a testvérével jobbra megy én pedig nézzem meg a bal oldalt. Hát....oké! De miért egyedül?! Azért elfordultam balra.

Egy lépés. Az ikrek már eltűntek. Félek!
Két lépés. Mögöttem mintha jönne valaki. Félek!
Három lépés. Hangokat hallok. Félek!
Négy lépés. Egy ajtó nyikorogva kinyílt előttem. Félek!
Öt lépés. A kezem már a kilincsen van. Félek!
Hat lépés. A szobában vagyok. Valaki van bent...Félek!
Hét lépés. Azt hiszem képzelődtem. Eltűnt. Félek!
Nyolc lépés. A zseblámpám kialudt. Félek!
Kilenc lépés. Valaki meglökött hátulról. Félek!
Tíz lépés...Zuhantam. Le estem valahová. A tenyerem alatt füvet tapogattam. Éreztem az eső illatát. Valaki...átölelt...Talán egy perverz szatír?!...FÉLEK!! Fenékre estem. Nagyon megütöttem magam. Valahol a szabadban, a ház mögött lehettem. Hangokat hallok.
-Szóval azt mondod, hogy még nem csókolóztál?
-Igen! Sajnos még nem volt alkalmam megízlelni azt a fajta gyönyört.
-Furcsa. Mintha Crayon-t és Roy-t hallanám.
Nálam volt a fényképező. Bekapcsoltam rajta az éjszakai módot és körül néztem. Megijedtem. Kiégtek a szemeim. A fényképező kattant és elkészített egy olyan képet, amit én nem akartam látniiii!!

-Ááááá! Ti meg mit csináltok?! -Sokkot kaptam. Elpirultam és mozdulni sem bírtam. Nem tudtam nem oda nézni. De úgy tűnt a fiúk egyáltalán nincsenek zavarban.
-Rastin csak te vagy? Hát az ikrek? -kérdezte Roy, mintha semmi sem történt volna.
-Nem tudom talán még a házban.
-Ott hagytad őket?
-Ketté váltunk én pedig valahonnan leestem ide.
Most először hallottam Crayon-t nevetni.
-Mi olyan vicces? -kérdeztem.
-Rastin-ok potyognak az égből. -nevette. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ezt valahogy nem értettem...
-Jadery hol van? -kérdeztem.
-Azt mondta megkeresi a mosdót. -felelte Roy.
-Ja, de az már elég régen volt. Azóta sem láttuk. -törölte le a könnycseppeket a szeme sarkából Crayon. Valami megváltozott. Valami nagyon furcsa. Crayon nem szokott így viselkedni.

Vissza mentünk a hálózsákjainkhoz. Úgy döntöttünk, illetve a fiúk döntöttek úgy, hogy a többiek majd vissza jönnek, de nem fogjuk megkeresni őket. Roy azt mondta, hogy talált egy petróleum lámpát ide fele jövet. Vissza ment érte. Ám de eltelt már fél óra és Roy sehol.
-FÉLEK! -a hangom hisztérikus volt. Bebújtam a hálózsákomba. Egy kukacnak éreztem magam, aki a biztonságos alma házába bújik veszély esetén. Bár még így is jöhet egy almát kedvelő ember, aki beleharapva az almába szét rombolja a házamat. Arra számítottam, hogy Crayon leharapja majd a fejemet, amiért ennyire gyáva vagyok, de nem így történt. Közelebb jött hozzám, egyszerűen kiszedett a hálózsákomból és az ÖLÉBE ültetett. Nem! Valami tényleg nincs rendben vele!! De megnyugtató érzés volt valakit magam mellett tudni.

Már hajnali három óra. Pisilnem kell. Egész idáig vissza tartottam hátha valaki megjön a barátaink közül. De nem jött senki. Ráadásul féltem a mosdótól, mert elméletileg Jadery is oda ment. Lehet, hogy beszippantotta a vécé?! Mint a Kyo kara maou első részében Yurit?! Mondjuk az a jelenet vicces volt. Ezek szerint a vécékben tényleg fekete lyukak vannak és Jadery a második, akit beszippantott egy ilyen. Oké tudom, hogy most nem kellene viccelődnöm, de jobb mint az az aggasztó légkör. Elindulok és majd meglátom mi lesz.

Az akció sikeres volt. Megtaláltam a vécét, és még sem el sem tévedtem. De, hova tűnt Crayon? Pedig csak kb. tíz percet lehettem távol. Egy óra van! A többiek még mindig sehol. Mégis mi történt velük?
Megint hangokat hallok. Nem merek megmozdulni se. Valami nincs rendben. És ezt addig fogom mondai, amíg minden úgy nem lesz mint volt.
Olyan érzésem van mintha egy kísértet filmben lennék. Ilyen speciális effektekkel, ahol pici aranyos szellemek ijesztgetik a halálra rémült lányt.

Ki akartam szaladni az ajtón. De melyik ajtón? Mi történik? Hirtelen mindent eltűnt körülöttem, a helyükre pedig tíz ajtó lépett. Tíz ajtó. Kinyitottam az elsőt. Sötét volt. Bedugtam a fejem. Semmit sem láttam.

-Ááá! -ugrottam hátra. Már megint pókok! Becsuktam az ajtót. A vele szemköztihez szaladtam. Kinyitottam. Az utcára kerültem. Fényes nappal volt. Ott voltak az ikrek. Egész jól szórakoztak Henrikkel. Szó szerint. Asszem' megint láttam egy Yaoi jelenetet.
-Nyuuu! >< -Hátráltam és hátráltam és hátráltam és megbotlottam és alattam volt a földben egy ajtó, amibe bele zuhantam. Behunytam a szemem. De nem estem le sehonnan. Mikor kinyitottam, egy rózsaszínű szobában találtam magam. Rózsaszín tapéta, asztalok, székek, lufik és minden. Az egyetlen ami eltért a rózsaszíntől az a kék Jadery volt és, és volt vele egy fiú is. Nem is tudtam, hogy Jadey-nek pasija van. Elég jól el voltak, nem akartam őket zavarni, de szerettem volna tudni, hogy mi történik.
-Hé Jadery! -érintettem meg a vállát. Vagyis azt hitem, hogy a válla volt. Igazából Jadery és az ismeretlen fiú eltűntek és már megint egy ajtó előtt álltam.
Jól van mind egy. Rosszabb már úgy sem lehet. -gondoltam.
De sajnos lett. Láttam egy depis Russell-t, aki az erei-t vagdalta és folyton azt ismételgette Crayon.
Láttam....Nos, láttam Roy-t valamikor valahol, de arra már nem emlékszem mit láttam. Lehet, hogy annyira megviselt a látvány, hogy az agyam kitörölte az akkor látottakat.
De ami a legjobban megijesztett az Crayon látványa volt. Láttam őt menőn kinézni éééés, erre nem számítottam. azt hiszem kezdek bedilizni. mégis merre halad ez a történet? Az előbb még mind együtt fejtegettük a rejtvényeket, most meg ilyen furcsa képeket látok.
Ez biztosan csak egy rossz álom! Felakarok ébredni!! Felakarok ébredni!! 

Rohanni kezdtem a végtelennek tűnő folyosón. De ekkor észre vettem, hogy egy futó padon futok.
Nem értem. Elakarok tűnni!
Csak futottam és futottam és közben észre sem vettem, hogy leütöttek. Nem vettem észre a mögöttem futó alakot, aki hátulról jól fejbe vágott. Bevitt egy szobába és az ágyra fektetett. Ez volt az utolsó dolog amire emlékeztem, mielőtt elájultam.

Hírek!!

Két óra múlva hozom a friss részt!! Már nem sokat kell várni. De azt már tudom, hogy belekeveredtem a részbe XDD Már azt sem tudom, hogy miket írogatok össze vissza ;Đ

7.rész második fele.

No, kérdeztétek fészen, hogy mikor lesz meg a 7.rész második fele. Hát készen van már, de valahogy nem az igazi. Még szeretnék a végére egy valami izgiset. Nem tudom mikor jön meg az ihlet, de amint meg lesz megírom és olvashatjátok ;Đ

7.rész 3/1

-Rastin! Csomagod érkezett!
-Rastinnak? Kitől, és mi?
-Jade, ne kíváncsiskodj!
-Henrik, te meg ne pofázz bele.
Átvettem Roy-tól a csomagot. Elég súlyos volt. Kíváncsi voltam vajon mi lehet benne.

-Hűű ezek sokkal jobb minőségű fegyverek, mint nekünk vannak. Ezt nézd Jade!
-Nekem is add oda tesó!
-Van még egy a dobozban!
-Hé Crayon tedd magad hasznossá és csinálj rólunk egy képet.
-Éppen tea szünetet tartok a nem zavar Jade?
-Most, hogy mondod nem zavar. Amúgy is te a nap huszonnégy órájában teát szürcsölsz.
-A tea igen is fontos!
-Jól van harapd le a fejem!
-Majd én csinálok rólatok képet. -mondtam végül, megszakítva ezt az értelmetlen veszekedést.

-Rastin csinálj egyet Crayon-ról is. Kíváncsi vagyok a hülye fejére egy fegyverrel. -adta át fegyverét Crayon-nak.
Kattant a fényképező. Jade csalódott lett. Crayon nem is nézett ki olyan röhejesen, mint amire számított. Sőt! Egész jól állt a kezében a fegyver és a gumi bot, amit a doboz mélyéről ásott elő. A hatás kedvéért még egy rendőri egyen ruhát is felvett és ki kellett mennünk a sikátorba egy falfirkához. De megérte. Végre van egy tea nélküli Crayon képünk is. Ez biztosan megy a kávézó falára.

-Hé mindenki! Rólam is csináljatok képeket!
-Nem kéne elvennünk Jadery-tól azt a fegyvert?
-Jó, hogy mondod Henrik, akkor menj és vedd el tőle! -bújt el Jade testvére mögött. Jadery persze, hogy megtalálta a készlet legnagyobb fegyverét.
-Hülye vagy? Még nem akarok meghalni!!
-Rastin gyerünk már csinálj már rólam képet!
-Szerintem célszerű lenne elkészíteni róla a képeket mielőtt mindannyiunkat kinyír!
-Azt mondod tea ember? -Jade.
 Elkészítettem Jadery-ről két képet. Ő tipikusan az a lány, akinek nem lennék az ellensége. Néha aranyos meg minden, de néha félelmetes és jobb távol maradni tőle.

-Rastin de irigyellek!!
-Miért Russell!
-Nézd ezt a gyönyörű kampót! Mindig is szerettem volna egy ilyet a jobb kezemre, de sehol nem kaptam egy ilyen minőségi darabot. Jajj olyan mázlista vagy!
-Ha szeretnéd neked adom. -ajánlottam fel.
-Tényleg??
-Persze! Én úgy sem venném hasznát. Neked viszont tökéletes. Vedd fel csinálok egy képet.
-Köszönöm! Örök hálám! Jadery segítesz felvenni?
-Ahha.

-Henrik! Ide nézz mit találtam! -vettem elő egy piros szalagot a dobozból.
-Nekem adod?
-Igen! A másik már úgy is elszakadt. Ezt viszont használhatnád.
-Köszönöm húgocskám. Annyira kedves vagy!
-Tudom! -mosolyogtam.
A doboz tartalma megfogyatkozott. Már nem volt benne semmilyen tárgy egy bot a vakok számára és egy napszemüveg.
-De amúgy...kitől jött ez a csomag? -kérdezte Henrik. Na erre mindenki abba hagyta a ténykedését és felénk fordultak.
-Nem mindegy? -kérdezte Jay.
-Így van! Ingyen fegyver! Szerintem ez a legjobb ajándék! -Jadery.
-De nem furcsa ez? -Russell.
-Micsoda? -Jadery.
-Hogy Rastin fegyverekkel teli csomagot kap egy idegentől. -felelt Crayon.
-Furcsának furcsa, de szerintem addig nincs gond míg senki sem tud ezekről. -Henrik.

-Tényleg azt hiszed?
Mindannyiunkban megfagyott a vér. Annyira elvoltunk foglalva az ajándékokkal, hogy el is feledkeztünk Roy-ról. Mindannyiunkat sokkolt kivéve Crayon-t. Ő végig tudta, hogy Roy itt van, csak nem szólt nekünk.
-T-t-t-t-t-t-t-t-t-t........
-Azt hiszem a többiek azt akarják tudni miért vagy még itt?
-Kíváncsi voltam a csomagra. De most, hogy tudom mi van benne akár mehetnék a rendőrségre is. Mert nem hiszem, hogy van fegyvertartási engedélyetek.
-Szerintem meg tudunk egyezni valahogy.
-Amit akarok az a doboz megmaradt tartalma és azt, hogy a barátotok legyek.
-Rendben!
Még jobban lesokkoltunk, hogy Crayon-nak ez mennyire egyszerűen ment. Jó gyorsan lett egy új barátunk.

-Most, hogy ilyen jóban lettünk...Rastin ez is a csomaggal jött. -át nyújtott nekem egy borítékot. Csak a nevem és a kávézó címe szerepelt rajta. Kinyitottam. Elsőnek kihúztam belőle egy lapot.
-Gyerünk olvasd fel! -noszogattak a többiek. Igazság szerint féltem tőle, hogy mi lehet benne. Bár a doboz fegyver után már nem csodálkozom semmin sem.
- D-de nincs mit felolvasnom rajta. Üres. -A lap tényleg üres volt. semmi nem állt rajta.
-Ez most csak vicc ugye? kérdezte Russell.
-Várjatok van itt még valami. -kapta ki a borítékot Jade a kezemből. -Egy képes lap.
-Hagy nézzem tesó! "Ha a napisten életet tud csókolni egy hullába, miért ne tudna életet csókolni egy levélbe?"
-Ez meg mi a fenét jelent? -vette el a képes lapot Jadery.
-Talán valami használati utasítás. -gondolkozott hangosan Henrik.
-Crayon mi a véleményed? -nyújtotta át a képes lapot Roy Crayon-nek.
-Szerintem Henriknek igaza van. Ez egy használati utasítás a levélhez.
-Úgy érted az üres laphoz? -kérdezte Russell.
-Úgy!
Mind értetlenül néztünk.
-Csak tegyétek ki a napra kb. három órára.
Kiraktam. Pontosan három óra múlva tea szünetet rendeltünk el a kávézóban. Be is sötétítettük és ügyeltünk arra is nehogy valaki meghalljon minket. Szegény vendégek nagyon meglepődtek, amikor szó szerint kidobtuk őket, de hát ez van. A levél most fontosabb.
-Van rajta valami. -jelentettem ki. -De hogy lehet ez?
-Egyszerű! Mint már Henrik mondta a képes lap a használati utasítás. -kezdte a magyarázatot Crayon. -A képes lap szövege így szólt: "Ha a napisten életet tud csókolni egy hullába, miért ne tudna életet csókolni egy levélbe?"
-Én még mindig nem értem, hogy a hulláknak és a Nap-nak mi köze van a mi üres papírunkhoz? -Jay.
-a hullának semmi. Ám a Nap-nak annál inkább. A levél üres volt. Vagyis csak annak tűnt. Igazából az írás eleve ott volt rajta, csak láthatatlan volt.
-De ez, hogy lehet? -kérdezte Jadery.
-Igaza van. Mi féle láthatatlan tinta képes a Nap hatására előjönni? -csatlakozott Henrik.
-Több olyan tintát is ismerünk, amik láthatatlanok. -Jade.
-De azok nem a Nap hatására jönnek elő. -Roy.
-Nézzétek csak meg jobban  a Rastin kezében tartott papírt. Milyen színűek a lapon lévő betűk Roy? -Crayon.
-Sárgásvörösek. -válaszolta a fiú.
-Így van. Nem kell ahhoz zseninek lennünk, hogy kitaláljuk nem láthatatlan tintával íródott a levél, hanem a harangvirág nedvével. Csak az képes sárgásvörös nyomot hagyni a papíron. És csakis akkor, ha előtte a nap megszárítja a nedvet.
-Trükkös papír! -Jadery.
-Inkább trükkös nedv. -Russell.
-Most, hogy ismerjük a levél titkát, Rastin felolvasnád a levél tartalmát? -henrik.
-Haver, de hülyén áll ez neked! -Jade.
-Mi? -Henrik
-A rímekben beszélés. Jade.
-Remek most, hogy ezt kitárgyaltátok...Rastin felolvasnád? -Roy.
Nekikezdtem. "-Drága Rastin! Menj el a Queeny Park-ba. Szigorúan sötétedés után. Menj a három fűzfához. A középső fának nyisd fel a törzsét az északi oldalon. Egy újabb nyomot találsz ott hozzám. a játék végén ha ügyes vagy/vagytok, akkor megtudjátok ki vagyok."
-Szóóóóval... -Jade.
-...van egy titkos ember.... -Jay.
-...aki azt akarja... -Henrik.
-...hogy megkeressük ezeket a nyomokat.... -Russell.
-...és így megkeressük... -Roy.
-...Őt is? -Jadery.
-Ja, nagyjából. -kortyolt bele Crayon a teájába.
-Akkor most mi legyen? -kérdezte Jadery. -Mind nem mehetünk
-Igaza van. Valakinek a kávézóra is figyelnie kellene, de Rastin sem mehet egyedül. -Russell.
-Mondom mi legyen. -szólt közbe Henrik. -Crayon, Roy és én Rastinnal megyünk. Az ikrek és a lányok maradnak a kávézóban.
-Várjá! Várjá! Várjá! -tiltakozott Jay.
-Miért pont mi maradjunk itt?
-Azért, mert ti agytok a kávézó legnépszerűbb arca. Csak képzeld el a bevétel vissza esést, ha nem ti maradtok. -magyarázott Henrik.
-Igaza van tesó! Nem akarunk kevesebb pénzt ugye Jay?
-Igaz!
-Akkor ezt eldöntöttük. Ó!
-Mi a baj Crayon? -Henrik.
-Elfogyott a teám.

Így hát a felvázolt felállás szerint cselekedtünk. Úgy érzem érdekes nyomozás vár még ránk...