7.rész 3/2

Kilenc óra. Sötétedik. Crayon az irodának kialakított raktárban maradtak. Mi Henrikkel már a park bejáratánál voltunk. Szerencsések vagyunk, hogy Roy itt a parkőr esténként. Így egyszerűen be tudtunk surranni. Megtaláltuk a fákat és a középsőt felnyitottuk a kijelölt oldalon. Igen, tényleg fel lehetett nyitni a törzsét. Volt ott egy üreg. Az öregben pedig egy boríték szintén  nevemmel, mint az előzőnél.
-Akkor ezzel meg is volnánk. -mondta Henrik. -Menjünk vissza a többiekhez és nézzük meg mi ez.

-Na muti mi ez? -kapta ki a kezemből a borítékot Jadery. -De hisz ez értelmetlen.
-Mi van rá írva? -kíváncsiskodtak az ikrek.
-BSRDUDEIPNNFYDELAPJDZDEDL."
-Ne hülyéskedj már Jadery! Olvasd már fel!
-Éppen azt csináltam Jay!
-Hadd nézzem. -vette el a levelet. -Igazat mondott. És mi van a képes lappal.
-"Társalkodj avval, akitől tanulhatsz." -olvastam fel.
Egy szót sem értettünk sem a levélből sem a "használati utasításból". Mind Crayon felé fordultunk.
-Csak agyatok két órát és Roy-al megoldjuk.
-Oké, most tényleg azt mondta, hogy Roy-al? -kérdezte Russell.
-Igen azt mondtam Russell.
-De Crayon, mi mindig együtt szoktuk csinálni a...
-Russell! Bízz meg egy kicsit Roy-ban. Tudom, hogy nem nagyon tetszik nektek a dolog, de már ő is közénk tartozik.
-Megtűrjük itt, hogy ne nyomjon fel minket a zsaruknál, de amint megtaláltuk az emberünket, Roy vissza tér az életéhez. És mi is!
-Most hova mész Jadery?
-Haza, Henrik!
-Várj már! Most miért? -Henrik.
-Igaza van. Mi is megyünk!
-Jade, Jay! Kérlek! -könyörögtem.
-Sajnálom Rastin! Ha meg van a megfejtés segítünk, de nem akarunk Roy-al együtt dolgozni. -felelte Jade, és már el is tűntek.
Segélykérően Russell-re és Henrikre néztem. Russell csak megrázta a fejét. Látszott rajta, rosszul esik neki, hogy Crayon lecserélte Roy-ra. Én sem hittem volna, hogy Roy bekapcsolódása a baráti körünket ennyire tönkre teszi. Russell világosan kifejtette, hogy nem hajlandó tovább Roy közelében maradni. Henrik pedig, csak...ő csak...annyira utálom mikor ezt csinálja!! Nem nézett rám, csak elsétált mellettem. Nagyon fájt! Most miért csinálják ezt a barátaim??
-Ne foglalkozz velük Rastin! Majd megbékélnek. -nyugtatott Crayon.
-Lehet, hogy igazuk van. -mondta Roy. -Eléggé befurakodtam közétek. Pedig én csak...én csak barátokat szerettem volna. -A keze már a kilincsen volt.
-Roy ugye most nem mész el? -kérdeztem.
-Mi mást tehetnék? -kérdezett vissza.
-Kérlek. Szükségem van rád! Crayon-nal ketten kevesek vagyunk.
-Roy, Rastin fejezzétek be hamar a siránkozást, mert kezd kínos lenni ez a helyzet. Mint valami rossz dráma.

Végül Roy maradt. Crayon-nal egész jó a csapat munkájuk. Két óra múlva már kész is volt a megfejtés. Már csak a többiekre vártunk. mindenki megérkezett kivéve...Kivéve Russell-t.
-Hagyjátok. Majd túl teszi rajta magát. -töltött magának egy újabb csésze teát Crayon. -Roy elmondanád nekik, hogy mire jutottunk?
-Persze! Először is a képes lap. "Társalkodj avval, akitől tanulhatsz." Ami azt jelenti, hogy ne legyetek már ennyire pesszimisták. Én tudnék nektek segíteni ha hagynátok. Ha csak össze veszünk azzal az emberünk kezére játszunk. Ő tudta, hogy nem fogtok kedvelni engem. De ne adjátok meg neki azt az örömöt, hogy emiatt ketté szakadjon a csapat. Lehet, hogy nem tekintetek barátotoknak, de segíteni azért még tudok. Csak hagyjátok!
-Jó! -egyezett bele végül mindenki.
-Ami a titkos üzenetet illeti. Elsőre bonyolultnak tűnhet. Pedig egyszerű. Nézzük csak még egyszer a betűket, Henrik!
-"BSRDUDEIPNNFYDELAPJDZDEDL." Nem tudom Roy, de akár hogy nézem mindenképpen értelmetlen.
-Elsőre tényleg annak tűnhet Henrik, pedig valójában ez egy egyszerű betűcsere.
-Betűcsere?
-Igen, Jay. Betűcsere.
-De mégis, hogy? -Jadery.
-Ahogy azt a legrégibb időkben is csinálták, ha valaki a beavatatlanok előtt titokban akarta tartani a mondanivalóját. A sifrírozáshoz pedig szükségünk van a "kulcs"-ra.
-Milyen sifrí izére?? -kérdete Jade.
-Arra a betűsorra, amely megmutatja, hogy az eredeti szöveg egyes betűi helyett mit írunk a titkos szövegben. Tehát vegyük az eredeti betűsort, ami a: "ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVXYZ" -lesz. Még a titkos lehat akár az eredeti vissza fel. Tehát: "ZYXVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA" -lesz.
-De Roy! Mi értelme van megfordítani az ABC-t? -Henrik.
-Most, hogy már ismerjük a sifrírozás-t, könnyen elolvashatjuk az üzenetet, ha ismerjük az ehhez kapcsolódó desifrírozást, tehát a vissza olvasás kulcsát.
-De ez akkor sem jó! -szólt bele Jadery. -Hogyha a vissza olvasással is oldjuk meg, akkoe csak még bonyolultabb szöveget kapunk! Mert, ha egymás alá illesztjük a desifrír szövegünket a titkos szövgünkkel akkor a következőt kapjuk:
Eredeti szöveg:            "ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVXYZ"
Titkos desifrír szöveg:  "LGTZDQVBNCIUFASYKEMRXJOHP"
Összekutyult szöveg:    "BSRDUDEIDPNINFYDELAPJDZDEDL."
Be ne csapjon titeket a dolog, hogy kb. húszon-öt desifrír szöveg van. Ezek közül csak ki kell választani a megfelelőt. De még így is lehet bonyolítani azzal, hogy a szavakat felcseréljük. Ezért jön ki még mindig értelmetlen szöveg a disifrír szöveggel. Ebből lesz az össze kutyult szövegünk, amit még tényleg össze vissza írt nekünk. De lássuk akkor az át írt szöveget kutyulás nélkül: "NFYDELBSRDUKADJDZDEDDEIDPNI"
-Én még mindig nem értem. Hát te Jay?
-Én sem tesó!
-Én asszem' igen!
-Elmagyaráznád nekem is Henrik? -Jadery!
-Tegyük fel, hogy ez a szöveg állt eredetileg a levélben: "NFYDELBSRDUKADJDZDEDDEIDPNI"
Tegyük tehát egymás alá z eddig megfejtett betűinket. Ez így fog kinézni:
Eredeti szöveg:                 "ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVXYZ"
Desifrír szöveg:                 "LGTZDQVBNCIUFASYKEMRXJOHP"
És a levél kutyulás nélkül:  "NFYDELBSRDUKADJDZDEDDEIDPNI"
Na most keressük meg a a kutyulás nélküli levelünk N betűjét a disifrír szövegben és nézzük meg, hogy milyen betű van fölötte. Az I. Így haladjunk tovább mindegyik betűn és megkapjuk a titkos üzenetet.
-Csak én érzem úgy vagy ez tényleg bonyolult volt? -kérdezte Jade.
-Akkor a megfejtés...-gondolkozott Jadery. -"Imperia Hotel, Baker Street. A nevedre érkezik egy csomag." Ez így már sokkal értelmesebb. De akkor minek kellett össze kutyulni?
-Ez is csak nehezíteni akarta a megfejtést! -válaszolta Roy.

-Mit állunk még mindig itt? Menjünk! -és Jade már el is tűnt.
-Igen! -mondtuk a többiekkel. Az ajtóból még vissza fordultam. -Roy? Crayon?
-Mi vagyunk a csapat eszei. Rátok vár a rohangálás. -válaszolta Crayon. Elmosolyodtam és a többiek után eredtem.

Fogtunk egy taxit és elmentünk a hotelhez. A recepción már vártak...rám!! egy kicsit ijesztő volt. Mindenhol a fényképemel volt kidíszítve a recepció környéke. A recepciós lány kedves volt. Minden féle kérdezés vagy akármi nélkül átnyújtott nekem egy újabb a nevemmel ellátott levelet. Ezúttal nem csak egy titkos szöveg és egy képeslap volt benne, hanem egy kép Russell-ről is...


A kávézóban
-Fúj már! Crayon megtennéd, hogy legközelebb nem rám köpöd a teádat? -színlelt sértődést Jade.
-Bocs! -mondta Crayon.
-Hogy történt ez? -kérdezte Jadery.
-Csak találjam meg azt a szemetet, de kibelezem!
-Nyugodj már le Crayon! -Jay.
-Mégis, hogyan, amikor ilyen képet kapok Russell-ről?
-Azért be kell vallanod, hogy egész...
-Ha kimered mondani Henrik, te leszel az első áldozat!
-Értettem parancsnok.-vágta magát vigyázzba Henrik.
-Oké már jobban vagyok. -sóhajtotta Crayon. -Mi áll a képes lapon és a levélben?
-A képes lapon..."Természet és művészet, anyag és mű." -olvastam fel.
-A levélben pedig...-vette elő a borítékból Henrik. -Ír itt egy kulcs számot, ami az 5163. És megint betűket egymás után: XPGGTOKVZSKHZ
-Hadd nézzem. -vette el Crayon a levelet Henriktől, majd miután alaposan megnézte Roy felé nyújtotta. -Szerinted?
-Szerintem két óra elég lesz.

Két óra múlva:
-Itt a megfejtés. Tett le elénk egy hosszú levezetést Roy.
A papíron a következők álltak:
Kulcsszám: 5163
ABC:  ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVXYZ
Titkos szöveg: XPGGTOKVZSKHZ
Megfejtés: Megadták a kulcsszámokat. Azokat írjuk a titkos szöveg  alá. Így fog kinézni:
XPGGTOKVZSKHZ
51635163516351635
Az öt-s szám most az X-et jelöli. Tehát az X előtti ötödik betűt adja meg, ami az R lesz. Így végig megyünk mindegyik és megkapjuk a megfejtést.
-Road One Street? -olvasta fel Henrik.
-Igen. -válaszolt Roy.
-Lehet, hogy hülye vagyok - kezdte Jade. -, de azt még én is tudom, hogy Seattle-ben nincs ilyen utca.
-Már! -hangsúlyozta ki a szót Jadery. -Én milyen kísértet járta helyet ebben a városban, és bizony a Road One Street neve régen Ghost Hunt Street volt. Abban az utcában állt egy magányos ház. Azt beszélték róla, hogy volt benne egy titkos szoba. Tele hullákkal. -Ekkora Jadery hangja már olyan hatást keltett, hogy az ikrek a hátam mögé rejtőztek. -a ház azóta is üresen állt. Ám ötven évvel ezelőtt az utcát megnyitották és a házat is felújították, de azóta is furcsa hangokat hallani a ház környékén éjszakánként.
-Derítsük ki! -állt fel Henrik és az ikrek zsebéből kilopott egy egy $-t. Ennek köszönhetően becsalta őket a házba. Hamarosan mi is utol értük őket taxival. Felpakoltunk mindent, ami egy éjszakára elegendő és úgy döntöttük, hogy ott éjszakázunk. Valahogy sejtettük, hogy a titkos üzenet erre a házra utal ebben az utcában. Ám a képes lap tartalmát nem értjük.
Mikor beléptünk a következő látvány fogadott minket. Az ikrek az asztal alatt voltak és remegtek, Henrik pedig sehol.
-Hé Jade! -érintettem meg a vállát, amire a reakciója egy visítás volt. -Nyugi, Rastin vagyok!
-Rastin? Rastiiiin!!
-Henriket hol hagytátok?
Jade túlságosan örült nekünk így jay válaszolt a kérdésemre: -Nem tudjuk! Idáig követtük, de aztán nyoma veszett.
-És az asztal alá rejtőztetek, mint, hogy megkeressétek? -vonta őket kérdőre Jadery.
-Igen! -válaszoltak az ikrek határozottan.
-Ch...gyávák.

Kipakoltuk a hálózsákjainkat. Az ikreknek is hoztunk és Henrik-nek is, aki jelen pillanat bújócskát játszik velünk. Ezek után előkészítettük a zseblámpáinkat, mert már besötétedett, és ebben a házban nincsen áram, sem víz, sem semmilyen olyan dolog, ami a mai házakban megtalálható.

Szép nagy ház volt. A szépet úgy értem, hogy kívülről sem elég hívogató, de belülről aztán...Volt egy emelete is. Ketté váltunk. Crayon, Roy és Jadery az alsó szintet fésülte át, míg én az ikrekkel a felső emeletre mentem. mondhatom volt eszük, hogy a három félőset rakják egy csapatba. Konkrétan úgy mentünk fel az emeletre, hogy az ikrek maguk előtt feltoltak a lépcsőn.  Az emeleten kettő felé lehetett menni. Jade úgy döntött, hogy ő a testvérével jobbra megy én pedig nézzem meg a bal oldalt. Hát....oké! De miért egyedül?! Azért elfordultam balra.

Egy lépés. Az ikrek már eltűntek. Félek!
Két lépés. Mögöttem mintha jönne valaki. Félek!
Három lépés. Hangokat hallok. Félek!
Négy lépés. Egy ajtó nyikorogva kinyílt előttem. Félek!
Öt lépés. A kezem már a kilincsen van. Félek!
Hat lépés. A szobában vagyok. Valaki van bent...Félek!
Hét lépés. Azt hiszem képzelődtem. Eltűnt. Félek!
Nyolc lépés. A zseblámpám kialudt. Félek!
Kilenc lépés. Valaki meglökött hátulról. Félek!
Tíz lépés...Zuhantam. Le estem valahová. A tenyerem alatt füvet tapogattam. Éreztem az eső illatát. Valaki...átölelt...Talán egy perverz szatír?!...FÉLEK!! Fenékre estem. Nagyon megütöttem magam. Valahol a szabadban, a ház mögött lehettem. Hangokat hallok.
-Szóval azt mondod, hogy még nem csókolóztál?
-Igen! Sajnos még nem volt alkalmam megízlelni azt a fajta gyönyört.
-Furcsa. Mintha Crayon-t és Roy-t hallanám.
Nálam volt a fényképező. Bekapcsoltam rajta az éjszakai módot és körül néztem. Megijedtem. Kiégtek a szemeim. A fényképező kattant és elkészített egy olyan képet, amit én nem akartam látniiii!!

-Ááááá! Ti meg mit csináltok?! -Sokkot kaptam. Elpirultam és mozdulni sem bírtam. Nem tudtam nem oda nézni. De úgy tűnt a fiúk egyáltalán nincsenek zavarban.
-Rastin csak te vagy? Hát az ikrek? -kérdezte Roy, mintha semmi sem történt volna.
-Nem tudom talán még a házban.
-Ott hagytad őket?
-Ketté váltunk én pedig valahonnan leestem ide.
Most először hallottam Crayon-t nevetni.
-Mi olyan vicces? -kérdeztem.
-Rastin-ok potyognak az égből. -nevette. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ezt valahogy nem értettem...
-Jadery hol van? -kérdeztem.
-Azt mondta megkeresi a mosdót. -felelte Roy.
-Ja, de az már elég régen volt. Azóta sem láttuk. -törölte le a könnycseppeket a szeme sarkából Crayon. Valami megváltozott. Valami nagyon furcsa. Crayon nem szokott így viselkedni.

Vissza mentünk a hálózsákjainkhoz. Úgy döntöttünk, illetve a fiúk döntöttek úgy, hogy a többiek majd vissza jönnek, de nem fogjuk megkeresni őket. Roy azt mondta, hogy talált egy petróleum lámpát ide fele jövet. Vissza ment érte. Ám de eltelt már fél óra és Roy sehol.
-FÉLEK! -a hangom hisztérikus volt. Bebújtam a hálózsákomba. Egy kukacnak éreztem magam, aki a biztonságos alma házába bújik veszély esetén. Bár még így is jöhet egy almát kedvelő ember, aki beleharapva az almába szét rombolja a házamat. Arra számítottam, hogy Crayon leharapja majd a fejemet, amiért ennyire gyáva vagyok, de nem így történt. Közelebb jött hozzám, egyszerűen kiszedett a hálózsákomból és az ÖLÉBE ültetett. Nem! Valami tényleg nincs rendben vele!! De megnyugtató érzés volt valakit magam mellett tudni.

Már hajnali három óra. Pisilnem kell. Egész idáig vissza tartottam hátha valaki megjön a barátaink közül. De nem jött senki. Ráadásul féltem a mosdótól, mert elméletileg Jadery is oda ment. Lehet, hogy beszippantotta a vécé?! Mint a Kyo kara maou első részében Yurit?! Mondjuk az a jelenet vicces volt. Ezek szerint a vécékben tényleg fekete lyukak vannak és Jadery a második, akit beszippantott egy ilyen. Oké tudom, hogy most nem kellene viccelődnöm, de jobb mint az az aggasztó légkör. Elindulok és majd meglátom mi lesz.

Az akció sikeres volt. Megtaláltam a vécét, és még sem el sem tévedtem. De, hova tűnt Crayon? Pedig csak kb. tíz percet lehettem távol. Egy óra van! A többiek még mindig sehol. Mégis mi történt velük?
Megint hangokat hallok. Nem merek megmozdulni se. Valami nincs rendben. És ezt addig fogom mondai, amíg minden úgy nem lesz mint volt.
Olyan érzésem van mintha egy kísértet filmben lennék. Ilyen speciális effektekkel, ahol pici aranyos szellemek ijesztgetik a halálra rémült lányt.

Ki akartam szaladni az ajtón. De melyik ajtón? Mi történik? Hirtelen mindent eltűnt körülöttem, a helyükre pedig tíz ajtó lépett. Tíz ajtó. Kinyitottam az elsőt. Sötét volt. Bedugtam a fejem. Semmit sem láttam.

-Ááá! -ugrottam hátra. Már megint pókok! Becsuktam az ajtót. A vele szemköztihez szaladtam. Kinyitottam. Az utcára kerültem. Fényes nappal volt. Ott voltak az ikrek. Egész jól szórakoztak Henrikkel. Szó szerint. Asszem' megint láttam egy Yaoi jelenetet.
-Nyuuu! >< -Hátráltam és hátráltam és hátráltam és megbotlottam és alattam volt a földben egy ajtó, amibe bele zuhantam. Behunytam a szemem. De nem estem le sehonnan. Mikor kinyitottam, egy rózsaszínű szobában találtam magam. Rózsaszín tapéta, asztalok, székek, lufik és minden. Az egyetlen ami eltért a rózsaszíntől az a kék Jadery volt és, és volt vele egy fiú is. Nem is tudtam, hogy Jadey-nek pasija van. Elég jól el voltak, nem akartam őket zavarni, de szerettem volna tudni, hogy mi történik.
-Hé Jadery! -érintettem meg a vállát. Vagyis azt hitem, hogy a válla volt. Igazából Jadery és az ismeretlen fiú eltűntek és már megint egy ajtó előtt álltam.
Jól van mind egy. Rosszabb már úgy sem lehet. -gondoltam.
De sajnos lett. Láttam egy depis Russell-t, aki az erei-t vagdalta és folyton azt ismételgette Crayon.
Láttam....Nos, láttam Roy-t valamikor valahol, de arra már nem emlékszem mit láttam. Lehet, hogy annyira megviselt a látvány, hogy az agyam kitörölte az akkor látottakat.
De ami a legjobban megijesztett az Crayon látványa volt. Láttam őt menőn kinézni éééés, erre nem számítottam. azt hiszem kezdek bedilizni. mégis merre halad ez a történet? Az előbb még mind együtt fejtegettük a rejtvényeket, most meg ilyen furcsa képeket látok.
Ez biztosan csak egy rossz álom! Felakarok ébredni!! Felakarok ébredni!! 

Rohanni kezdtem a végtelennek tűnő folyosón. De ekkor észre vettem, hogy egy futó padon futok.
Nem értem. Elakarok tűnni!
Csak futottam és futottam és közben észre sem vettem, hogy leütöttek. Nem vettem észre a mögöttem futó alakot, aki hátulról jól fejbe vágott. Bevitt egy szobába és az ágyra fektetett. Ez volt az utolsó dolog amire emlékeztem, mielőtt elájultam.