2.rész -Az ikrek

"Ekkor kinyílt a rozsdaszínű ajtó és az emlegetett szamár be lépett rajta egy szép kerek, zörgő zsákkal."


-Hé, Jay! Ezt nézd meg! Rohadt sok ilyen van!

-Mutasd! Mutasd!
Az ikrek örömüket kifejezve bele markoltak a zsákmányba és az ég felé -vagyis a plafon felé- dobták, és hagyták, hogy vissza hulljon rájuk miközben azt kiabálták "Pénz eső!!"
Jade a vállára vette a zsákot, Jay pedig a földre hullott pénzel rendesen megtömte a zsebeit. Láthatóan engem teljesen elfelejtettek, így gondoltam egyet és az ajtó felé vettem az irányt.
-Hát te meg hova készülsz? -kérdezte Jade.
-Haza. -feleltem.
-Haza? Tényleg haza megy? -fordult Jade Jayhez amolyan vicces fogyatékos pillantással. Jay csak bólintott.
-Neked volt igazad. Nem a barátai szóval kétlem, hogy eljönnének érte.
 Valaki kopogott az ajtón. Hallottam Jade hangját, aki azt suttogta, hogy "Ne nyisd ki!", de a kezem már rég a kilincsen volt. Nyílt az ajtó. Hogy az ikrek mentsék a menthetőt oda álltak mögém.Míg Jay csak a bal kezét rakta a fejemre, addig Jade átkarolt. Igazából vissza akart húzni, hogy senki se lásson meg engem, és Jay pedig lerázta volna az idegent. Úgy tűnik számítottak valakire, aki elöl el akartak bújni. Ám de mégse az a személy állt az ajtóban, akire számítottak. Hát, rá még én sem számítottam.
-Te meg ki f*sz vagy? -kérdezte az engem míg mindig átkaroló Jade.
-Henrik? -társultam én is a csodálkozókhoz. Ott álltunk négyen totál bénán. Senki sem tudta, hogy most mi legyen. Végül Henrik sóhajtott egyet, bejött az ajtón  és becsukta azt maga mögött.
-Hűű ez egy volt kávézó? -lesett be a lepedők alá nem is törődve Jade-el, aki még mindig nem engedett el. -Ebből a helyből még ki lehetne hozni valamit. Sőt! Sokat kereshetnénk ezzel!
-Már mint pénzt? -csillant fel Jay szeme.
-Még szép. Mi mást?
-És hogyan?
-Adjátok vissza a lányt és megmondom.
-Hmm? Jól hallom ezt Jay? A kis Superman üzletelni akar velünk.De édes! -mondta Jade a "cuki" hangján. Meg kell hagyni aranyosan el tudja változtatni a hangját. Néha már kicsit túlzás is. De legalább végre elengedett.
-Tudod, ha üzletelni akarsz velünk -kezdte Jay-, akkor nem kéne elveszítened a nadrágod.
-Hmm? -értetlenkedett Henrik.Az ikrek egy gúnyos mosolyt villantottak rá és a vállára támaszkodtak.
-Szívecskés! Mit szólsz hozzá Jade?
-Hm! -gondolkodott el Jade. -Fincsi! -dörzsölte meg az állát, miközben olyan "perverz" pillantással végig

nézett Henrik -tényleg szívecskés- alsónadrágján.
Henriknek nem égett a képe előttem, hiszen én mosok rá. Én ismerem a legjobban a ruhái összes darabját. Henrik csak dühös volt. És nem csak arra, hogy úgy vették le róla a nadrágot, hogy észre sem vette, hanem azért is, mert két ilyen idióta perverz közé keveredett.
-Vissza adnátok a nadrágomat? -tette karba a kezét.
-Elmondod, hogyan csináljunk ebből a helyből egy olyan kávézót amibe csak dől majd a pénz?
-Mondjuk takarítsátok ki. Vegyetek fel alkalmazottakat és nyissátok ki a kávézót. Ennyi!
-De a takarításhoz fertőtlenítők kellenek. Az alkalmazottaknak meg fizetséget kell adni. Ez csak pénz kidobás. -nyavalygott Jade.
-Az lehet, hogy egy kisebb összeget bele fektetsz ezekbe, de hidd el több lesz a haszon.
Az ikrek félre elvonultak. Sutyorogtak egy kicsit majd felénk fordultak. -Fel vagytok véve! -mondták.
-Én ugyan nem dolgozom ilyen perverz állatoknak. És ő sem fog. -mutatott rám Henrik.
-Vissza akarod kapni a csajt nem?
-De!
-Na akkor dolgozz itt és vissza kapod.
-Ide figyelj...Jade ugye?
-Ja!
-Elmondtam mit csináljatok, hogy több pénzetek legyen. Ezért most szépen kimegyünk azon az ajtón és nem találkozunk többet.
Henrik kézen ragadott. Elindultunk az ajtó felé, ám koránt sem volt olyan bomba biztos a szökési terv.
-Ne mozdulj. -Jay a fejemnek szegezett egy pisztolyt és hátrébb vitt Henriktől, megadva a szabad utat testvérének, hogy az egy másik fegyverrel bár mikor lepuffanthassa a Superhősömet. -Dolgozz nekünk és mind ketten szabadon távozhattok.
-Én szívesen dolgozom itt. -vettem ki Jay kezéből a fegyvert.
-De húgocskám!
-Henrik! Elég! Munkát kerestünk nem? Hát ez egy remek lehetőség. - Az ikrek felé fordultam. -Vállaljuk! Mikor kezdjük az átalakításokat?
-Akár most? -kérdezett vissza Jade. -Hogy fogjunk hozzá?
-Először is szükségünk van egy pontos elképzelésre, hogy mi alapján tervezzük meg a kávézót.
-Például?
-Valami konkrét dologra gondolok. Mint mondjuk kedvenc együttes vagy akár az évszakok közül az egyik vagy...
-...Vagy a Happy tree friends. -szólt közbe Henrik.
-Igen! Ez jó! Mi már úgy is beöltöztünk. Az ikrekre pedig nagyon ráillik Lifty és Shifty szerepe.
-Vásárolhatnánk nekik olyan ruhákat, ami illik a karakterükre.
-Igen! És talán lehetne...
-Ácsi! -vágott közbe Jay. -Azt akarjátok hogy jelmezekbe bújjunk?
-Nem éppen jelmezbe. -válaszoltam. -Rajtam sincs jelmez mégis Flaky-nak vagyok öltözve.
-Flaky? Az ki? -értetlenkedett.
A villany hirtelen elment. Jade hiába próbálta nem tudta vissza kapcsolni. Én meg hátrálni kezdtem. Féltem. A sötéttől is, de főleg az érzéstől, hogy bármikor lecsapják a fejem. Majd bele ütköztem...valakibe. Sikítottam és Henrikhez szaladtam.
-Na mi az csak nem szellemet láttál? -viccelődött Jay. -Jade menj nézd meg.
-Hülye vagy? Nézd meg te?
Én Henrik mögött bújtam el, Jade pedig mögöttem.
-Ch...a félős fajtádat.
Jay körbe járta a szobát majd egyszer csak egy lány éles sikítását hallottuk. Akarom mondani Jay volt az. A sikítása egyszerre volt vicces és rémisztő. Nem tudjuk mit láthatott, de bebújt a közelében lévő asztal alá. Mi Jade-el egymásba kapaszkodtunk. Henrik pedig...hát ez fura volt.
-Húgocskám! Úgy néz ki jobban viseled a félelmetes dolgokat. Már nem is remegsz úgy mint szoktál.
-H-Henrik!
-Igen?
-Én mögötted vagyok Jade-el.
-Tényleg?
-Igen!
-Akkor, Jay?
-Nem! Én az asztal alatt vagyok!
-De ha te ott vagy és Jade meg a húgommal, akkor...kinek a haját simogatom?
A villany hirtelen vissza jött. Én és Jade elkezdtünk körbe-körbe futkosni. A sikításunkat pedig elnyomta Jay lányos sikolya. Ha most egy filmben lettünk volna, akkor a minket néző emberek biztos szakadtak volna a röhögéstől. Vagy legalább is idiótának tartottak volna minket. Hiszen megijedtünk egy lánytól. Egy lánytól, aki bele símúlt Henrik ölelő karjaiba
-Várjunk csak! -álltam meg hirtelen. És a hangzavar is elcsendesedett. -Ez az újjal fenyegetős lány!
-Ki? -kérdezték az ikrek.
-Ott volt a kocsmában. -feleltem.
-Tényleg? Jay?
-Én honnan tudjam? Te maradtál ott begyűjteni az értékeket.
Amíg az ikrek veszekedtek én feltettem egy kérdést a lánynak.
-Mit csinálsz itt?
-Követtem a szerelmemet. -ölelte át újra Henriket. -Aki meg téged követett. Féltékeny voltam rád. De most már tudom, hogy a húga vagy így már lehetünk akár legjobb barátnők is. Jut is eszembe. Eddig még nem is hallottam a nevedet. Én Jadery (dzsádöri) vagyok.
-Én...
-Jadery? Ilyen nevet még nem hallottam. -gondolkodott Jay.
-Mert nem is volt ilyen név, amíg az elhunyt szüleim ki nem találták. -mosolyogta a lány.
-Hány éves voltál?
-Tudod...Jay, ugye? Ilyenkor általában olyasmit szoktak mondani az emberek, hogy "Sajnálom" és nem azt, hogy "Hány éves voltál?" De , hogy a kérdésedre is feleljek, hét éves voltam.
-Hallod ezt Jade! Egy évvel előttünk.
-Ja. Bírom a csajt.
-Miről beszélnek? -kérdezett engem Jadery. Mielőtt válaszolhattam volna, Henrik közbe szólt.
-Mi lenne, ha leülnénk ide körbe a földre és megismernénk egymást?
-Miért akarnánk titeket megismerni? -kérdezte Jade, de ő volt az első aki már a földön ült.
-Nem egyértelmű tesó? -súgta oda neki a testvére, bár mi is hallottuk - Azért, hogy elmondják a titkos helyeiket, ahova a pénzüket dugdossák.

Körbe ültünk a kávézó padlóján és csak beszélgettünk és söröztünk és beszélgettünk és kifeküdtünk. Lehetett valami nem evilági dolog abban a sörben, de azért megittuk. Aztán mindnyájunkat elnyomott az álom.