4.rész - Elrablás

"Az egyik hatalmas ötletet adott nekünk a kávézónk nevéhez."

Egy szem hunyásnyit sem aludtunk. Reggel 7 órára már ott voltunk Jadery-vel a bútor bolt előtt. Csak nyolc üzletet néztünk végig, mire rátaláltunk a tökéletes darabokra. Jadery kiharcolta az azonnali szállítást míg én kitöltöttem a papírokat. Jadery-vel és az ujjával senki sem mert harcba szállni. Azért külső szemlélődő ként vicces jeleneteket csinált, bár nem szívesen lettem volna az eladó helyébe.

Kilenc órára minden megérkezett. A fiúk még aludtak. Vagyis aludtak volna, ha a már rég túl pörgött kék hajú barátnőm nem rugdosta volna ki őket.
-Azonnal menjetek és hozzátok be a bútorokat!-parancsolt rájuk.
-A miket? -Jade.
-Nem lenne egyszerűbb az utca felől behozni őket, mint a sikátor felől? -Jay.
-Igen is asszonyom! -Henrik.
Jadery csúnyán nézett. Oké Henrikre rámosolygott, de az ikrek szúrós pillantásokat kaptak. Majd megjátszva magukat, hogy "Ez a pillantás a vesémig hatol!" -Jay, vagy "Kiszúrja a májamat!" -mondatok Jade részéről- végül becincálták az ajtón, amit kellett, Henrikkel nélkül. Én segítettem a fiúknak, ugyan is Henriknek...fontosabb dolga akadt. Jadery kedves lány meg jó fej meg minden, de hogy túlzásba viszi ezt a "bele estem Henrikbe" dolgot az biztos. Jobb lenne keresnem neki valaki mást. Szerintem az lenne mind kettejüknek a legjobb. De amíg Henrik nem panaszkodik addig nem szólok bele.

A sikátor néha elég szűknek bizonyult az asztalok számára, de Jay remek ötletének köszönhetően, miszerint "Szedjük szét az asztalokat és majd bent össze rakjuk." -nak két óránk azzal ment el, hogy össze legózgattuk a darabokat. Néha eléggé bénán sikerültek, de végül megoldottuk a helyzetet.
-Hol van Jadery? -kérdezte Jade Henriktől, aki az utolsó asztal összerakásában segített csak.
-Kint van a szállítókkal. -válaszolta Henrik. -Állítólag, akik a bútorokat hozták, hibát vétettek és most küldtek másik kettőt, hogy kárpótoljanak minket.
-De, hogy találtak ide? Mi nem mutattuk meg az ide vezető utat. -gondolkodtam hangosan. Ekkor mintha a fiúkban a vészriasztó szólalt volna meg. Mindent eldobtak ami ami éppen a kezükben volt. Jelen esetben az asztal lábait, és hamar lecserélték fegyverekre. Még Henrik is kapott egyet az ikrektől. Meg én is kaptam egyet. Hogy minek azt nem tudom. Nem is értettem mi ez így hirtelen. Jade a falnak simult a rozsda színű ajtó egyik felén, Henrik szemben állt az ajtóval, amire ráfogta a fegyvert. Mintha csak arra várna, hogy valaki berontson és lepuffanthassa.

Most, hogy így gondolkodom, lehet, hogy ezek nem is a kiszállítók, hanem valaki más? Mondjuk a sikátorból egy rossz arc? Agyilag teljesen zokni vagyok. Nehéz a felfogásom így két nap a kemény földön alvás után. Ráadásul azóta nem is fürödtem. Lehet ezért tartják meg tőlem a távolságot? De legalább a jó oldala, hogy a boltban mindenki maga elé enged hihi~. Persze azért meg kell majd fürdenem.

Jay hirtelen kinyitotta az ajtót. Ám az ajtó túloldalán nem volt senki. A fiúk alaposan körülnéztek. "Sehol senki!" -mondták.

-Én találtam valamit!! -mondta büszkén Jade. Egy fekete üdvözlő kártyát tartott a kezében, amire rá volt erősítve...Te jó ég!! Jadery egy kék hajtincse!! Az üdvözlő kártyán volt egy alak is, aki úgy tűnt, hogy a hajtincset fogja. Tudom, hogy ismerem, de azt nem, honnan.
-Tehén legyek, ha ez nem a kalóz csajszi! -kapta ki Jay testvére kezéből a kártyát.
-Most, hogy mondod tesó, tényleg volt a kocsmában egy ilyen csaj. Lehet, hogy az ő műve?
-It is blue than the sea. -mondta Henrik. Mind a hárman értetlenül néztünk rá. -A kártyára van írva. - tényleg ott volt. "Kék mint a tenger." És egy kék hajtincs Jadery-től.
-Nem értem. -mondtam. -Valaki magyarázza el, hogy miről van szó.
-Rastin, ne mond már, hogy ennyire sügér vagy? -Jay.
-Ha neki elmondjátok, akkor nekem is légyszi. -Jade.
Henrik és Jay összenéztek majd újra ránk.
-Igazából én sem értem. -állt Jay is a tudatlanok sorába. Így már csak Henriken volt a sor, hogy elmagyarázza miről is van szó.
-Hát nem egy értelmű számotokra? -kérdezte. -Természetesen ez egy küldetés. Egy szuperhősnek való feladat. És a társainak.
-A lényeget. -Jade
-Elrabolták. Meg kell menteni.
-Ugye, hogy megy egyszerűen! -Az ikrek már ki is viharoztak.
-Nyugi Henrik. Szükségünk lesz rád. -nyugtatgattam.
-Hát persze.

Az ikrek után mentünk. Nem volt nehéz rátalálni a kalóz lány rejtek helyére ugyanis mindenhol üdvözlő kártyákat hagyott. Szerencsére arról megbizonyosodtunk, hogy Jadery hajtincsei nem voltak a kártyákon. Amennyit össze szedtünk szegény lány már kopasz lenne. Így is Seattle egyik végéből rohantunk a másikba, ahelyett hogy taxit hívtunk volna. Most ezt így végig gondolva taxival egyszerűbb lett volna.

-A nyomok ebbe a hotelbe vezetnek. -mondta Jay.
-Szerintetek csapda? -kérdeztem.
-Szerintem az! -felelt Henrik. -De Jadery a barátunk nem? Ezért most megyünk és megmentjük.
-Én már egy tapodtat sem bírok mozdulni. Én leszek az őrszem. Ha valaki megpróbálna erre elszökni, elkapom.
-Ajj Jade tesó ne már.
-Igaza van! Ha a lány nincs egyedül és vannak társai, akkor könnyen lehet, hogy mire megtalálnánk Jadery-t, addigra  ki vinnék innen. Ha ez megtörténik lehet, hogy újra körbe futkoshatjuk Seattle-t.
-Jól van Superman szép levezetés. Akkor én megyek a hátsó kijárathoz. -Jay.
-Akkor én Henrikkel megyek. -jelentettem ki. A fiúknak nem tetszett az ötlet.
-Párna, mi lenne ha velem maradnál?
-Nem Jade! Jadery a barátom, és nem fogom magára hagyni. -Elindultam befelé.
-De veszélyes lehet! -kiabált utánam Jay.
-Ahelyett, hogy értem aggódsz, menj és tedd a dolgodat. Most Jadery fontosabb.

Végül további ellenkezések nélkül Henrikkel elindultunk befelé. A fiúk pedig elfoglalták a pozícióikat. A hotelben ugyan olyan üdvözlő kártyák voltak felragasztgatva, mindenhova, mint amiket eddig követtünk. Jadery haja nélkül persze. A lift nem működött, vagy szándékosan kapcsolták ki. A lényeg, hogy ennyit még nem lépcsőztem. Már majdnem felértünk a legfelső szintre, amikor Henrik ruhája furcsa hangokat kezdett kiadni magából. Először csak a hangokat vettem észre, később pedig meghallottam Jade kétségbeesett hangját.
-Srácok!! Mentsetek meeeg!!!

Hamar kiderült, hogy Henrik az ikreknek adott egy Walki Talkie (voki toki) -t ha valami gáz van akkor azonnal kapcsolatba tudjunk lépni.  De hiába hívtuk Jade-t. A vonal másik vége teljesen süket volt. Rohantunk, le a lépcsőn. De nem értünk oda időben. Egy órát kerestük. És semmi. Amikor már feladtuk, az utolsó reményünk a rendőrség maradt. Már éppen beszálltunk volna egy taxiba, amikor Jay Walki Talkie-ban egy ismeretlen férfi hang szólalt meg.
-Jay!-kezdte. -Nálunk a lány és most már a testvéred is. Ha vissza akarjátok őket kapni kövessétek a nyomokat. Az majd elvezet hozzánk. Ezen kívül fizessétek ki a pénz kétszeresét, amit az ikrek elloptak tőlünk. Ha ezt megteszitek. A kis barátaitok életben maradnak.
-Ha a testvérem egy haja szála is meggörbül kitépem a beleidet!!
-Jay nyugi! Rastin vidd el innen. -Nehezen ugyan, de sikerült arrébb cincálnom a hisztérikus Jay-t, amíg Henrik megbeszélte az ismeretlennel a részleteket, vagy akármit is.

Két óra múlva:
-Nem lesz baja Jay-nek?
-Eléggé tele pumpáltuk nyugtatóval és altatóval. Egy darabig el lesz itt.
Igen. Jay teljesen kész volt idegileg a testvére elrablása után. De olyan szinten, hogy így még embert nem láttatok kiborulni. Tisztára, mint egy elmebeteg. Mondjuk érthető. Ikrek. Szoros kapocs van közöttük. Együtt nőttek fel, mindent együtt csináltak. Borzasztó érzés elveszíteni valakit, akit szeretsz. Én is kiborúlnék, ha Henrik eltűnne.
-Nagyon nem tetszik nekem ez az olcsó Motel Henrik. Hogy fogunk ide vissza találni? És mi lesz ha közben Jay felébred?
-Hagytam neki üzenetet. És mást nem tehet, mint, hogy vissza megy a kávézóba. Hiszen neki nincs nyoma amin elindulhatna.

Apropó a nyom. Jade elrablója egy fejtörőt adott nekünk. A lényeg ha megoldjuk akkor eljutunk hozzájuk. Ám azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyi fejtörő van. Egy biztos. Ha neki vágunk akkor nincsenek barátok. Csak egymásra támaszkodhatunk. Vigyáznunk kell egymásra. Rajtunk áll vagy bukik, hogy Jay vissza kapja e a testvérét. Na meg persze, Jadery-t is.

-Készen állsz húgocskám?
-Vágjunk bele Henrik!